Ezúttal ismét egy albérletet indultunk megnézni, de ezzel kapcsolatban jó érzéseim voltak. Nem is azért, mert egy volt kolleganőm volt kollegája (hűha) a tulaj, hanem… hát nem is tudom… jó érzéseim voltak, és kész.

Istencsászárné bejött elém a melóba, majd egy munkatársam, aki Zuglóban lakik, felajánlotta, hogy elvisz minket a rendeltetési helyünkre. Egy kicsit kavarogtunk ugyan a háztömbök számozása miatt (biztosan félhülyéket kell ilyesmire alkalmazni?), de csak megleltük. A lakásról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. 53 gyönyörű, felújított négyzetméteren másfél szoba, tágas konyha, kamra, erkély, külön vécé és fürdőszoba (mely 0 kilométeres, szintén frissen újítva). Kérésre egy halom bútor. Minden ablakon redőny. A rezsi (az eddigi átlagok alapján) 20 körül, ebben benne foglaltatik a házközpontú gázfűtés, a villany, gáz, víz. Tényleg nagyon szép volt a lakás, a zöld környezettel együtt. Mi nem tetszett benne? A havi 65 ezres bérleti díj. Az, hogy az első emeleten van, sehol egy rács, akármikor beugorhat valaki az erkélyre. Tudom, hogy ez minden bizonnyal nem így megy, de 30 éve a hatodik emeleten lakom (ahova a Pókemberen kívül még senki nem mászott fel – őt könnyen elintéztem rovarirtóval), kissé paranoid vagyok ebből a szempontból. Az sem tetszett még, ezen a lakótelepen nagy a közösségi élet. Az ablak alatt kvaterkáznak a népek, nagy a jövés-menés. S bár biztosan nem néznek be gólyalábakon a lakásba, egy kicsit több magányra lenne szükségünk. A parkolás is szűkre szabott, ketten beállnak, a harmadik mögéjük, s ha valaki ki akar menni, beszól a szomszédba, hogy indulna. S ha éppen bicillivel megyek dolgozni? Hazatekerek? Vagy hagyjam kiengedve a kéziféket, mint Újpalotán? S ha éppen más megy kocsi nélkül, és én állok beljebb?

Nagyon, de tényleg nagyon tetszett ez a lakás, de most már egyre jobban erősödik bennünk az érzés/elhatározás, hogy NEM fogunk albérelni, hanem veszünk egy házat vidéken… vagy lakást Budapesten…