Azért vannak az életben tényleg könnyfakasztóan vidám dolgok, ilyen a XIII. kerületi rendőrkapitány, Kiss János altábornagy Ernő (még véletlenül sem volt ott Aradon, amikor kellett volna) esete. Nem mondom, hogy ingyencirkusz, mert azért keményen fizetünk érte, de ébredés után (nekem, hiszen ez volt az első hír a tévében, amit reggel hallottam) ezzel nyitni a napot tényleg nem semmi.

Arról van szó, hogy ellopták tőle a kocsiját, és összetörtek vele még három másik, parkoló autót. (Utána a tolvajok akkurátusan lezárták az kocsit, nehogy még valaki ellopja.) Biztosan nem az történt, hogy seggrészegen (belőve) elment kocsikázni, és nem tudta megfelelően kontrollálni húsos végtagjait. Node egy ilyen mesét kitalálni? Nem jelentette be, mert ilyen helyzetben még nem volt, összezavarodott (egy magasrangú rendőrtiszt? vajon mennyire alkalmas az ilyen, ha még a kocsilopás utáni teendőkkel sincsen tisztában?), és szerinte egy HASONMÁSA vezette a verdát, hogy lejárassa. Nakérem, ez már annyira szánalmas, hogy a nevetés helyetti bosszankodás helyett is csak nevetni tudunk rajta. Hogy ennyire hülyének vagyunk nézve. Komolyan ezt biztosan nem veszi senki. De poénnak kitűnő, nevetünk naphosszat. Köszönjük, Ernő!