Azt hiszem, most már tényleg nagyon kezd tele lenni a t*k*m a lehúzásokkal. A legszomorúbb az benne, hogy egyre gyakrabban vagyok kénytelen ilyesmiről írni. Mint azt tavaly októberében megírtam, a Centrum parkolósátán ismét megpróbálta behajtani rajtam nemlétező tartozásomat, de akkor sikeresen elhajtottam őket azon igazolásom birtokában, amit a kerületi önkormányzat adott ki: már nem az enyém a kocsi 1999 óta. Így a témát le is zártuk.

A hét elején kaptam egy levelet a kerületi önkormányzattól, hogy ejnye, az előző negyedévben nem fizettem kötelező biztosítást az 1999-ben eladott Citroenre. Jó, hát biztosan felkeltette az érdeklődésüket, hogy a Centrum próbálkozott adatot gyűjteni náluk, s visszatették a verdát az én mappámba vagy mittomén. Nem nagyon izgattam fel magam, kitöltöttem és elfaxoltam a nyilatkozatot, mely szerint nyasgem.

Erre ma újabb levél érkezett. Kettő is. Már az elsőn is felháborodtam, ugyanis az Albea tavalyi 9 ezer forintos éves súlyadóját 15 ezerre emelték (vegyenek rajta gyógyszert), de a második volt az igazi tréfa. Bizony, már ki is találhattad: a bizonyos, 1999-ben eladott Citroen idei súlyadóját kérték számon rajtam. Az előző hat évben nem hiányzott a kasszából, de most valakinek elfogyott a fagyipénze. Bal kezemben ez a levél volt, a jobb kezemben a forrasztópáka szintén ugyanezen kerületi önkormányzat által írt, a kocsihoz tartozó határozat a gépjárműadó törléséről. Csak álltam, és nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek lemészároljak-e minden köztisztviselőt vagy csak leigyam magam. Úgy tűnik, a bürokrácia ismét a saját farkába harapott. Magyarország, Magyarország, gyere bátran, Magyarország…