Ebben a részben Istencsászár nem csonkítja meg önmagát körfűrésszel.

Nem is említettem még egyéb irányú elfoglaltságaim miatt, hogy múlt hét első két napjára szabadnapot vettem ki, és Maglódra kirándultunk Kata felmenőihez. Míg Berkóra a nagyija vigyázott, mi segédkeztünk Sógoromék már végső stádiumához közeledő házának építésében (a ház nem élettartamának, építésének végső stádiumában áll). Kicsit Petrocelli-érzésem volt, aki mindig rakott egy-egy sor téglát két ügy között, de csak azért lehetett, mert nem sűrűn járok építés alatt álló házakban, ők sokkal jobban állnak, némi burkolás és szépítés van hátra, idén költözhető lesz a kecó, ráadásul a Sógorom jóval kevesebbet foglalkozik jogi védelemmel, mint a digó ügyvéd.

Persze, ők nem számítottak szakmunkára tőlünk, de azért biztosan jól esett, hogy a magunk módján próbáltunk valamit segíteni. Kata bátyjának feleségével a hálószobát festette, én pedig Sógoromnak segédkeztem a fürdőszoba padlólapjait lerakni. (Játsszuk most olyat, hogy a szakmaiságot kissé félredobva a csempe, a járó- és padlólap egymás szinonimái.) Ahhoz nem mertem hozzászagolni sem, hogy egymáshoz illesszem a járólapokat, ezért a szakmailag kissé megalázó “szedd ki a műanyag kereszteket a fugák leendő helyéről” feladatot kaptam, de miután remekül elboldogultam ezzel, új munkába kezdhettem. Ezt most sokkal jobban el tudnám mondani, ha kőműves/burkoló lennék, így csak körülírom a dolgokat. Nos, a padlólapot ugyebár belülről kifelé rakják, ezért a fürdőszoba széleire nagy bizonyossággal nem egész csempe kerül, hanem fél, harmad, X százaléknyi. Ezeket a darabokat kellett nekem egész és rontott csempékből előállítanom. A méricskéléssel még nem volt gond, azonban az állványon álló körfűrészes vizes csempevágótól kissé féltem, hiszen időközben – hogy jobban haladjon a munka – elég sok sört fogyasztottunk. Mindenesetre az első vágás előtt azért utoljára megmutattam hiánytalan számú ujjal rendelkező kezeimet Katának, és a lelkére kötöttem, hogy tartsa a telefonját és az orvosi ügyelet számát készenlétben, de várakozásaimmal ellentétben semmilyen atrocitás nem ért a csempevágó részéről. Leszeltem jó néhány járólapot, kettőt el is törtem (tűrt selejt), és meglepő módon tíz ujjal távoztam a helyszínről. A délután és este további részében a helyi italmérőket próbáltuk gazdagítani, de úgy látszik, nagyon utálják arrafelé a pénzt, így a kertben söröztünk és feleseztünk az éj leszálltáig. A Sógorom másnap tiszta fejjel még mindig azt állította, hogy jó munkát végeztem (Kata meg pláne), ezen felbátorodva még felkeressük őket legalább egyszer építkezni. Ha nem ellenkeznek nagyon.