Miután pár hete nézegettük az eladó autók hirdetéseit, majd kis idő elteltével specifikusan egy márka egy típusát, vasárnap Jekyllel felfegyverkezve felkerestük a Fővárosi Autópiacot nem titkolt gépjármű-beszerzési céllal. Előző héten Katával kettesben már jártunk kint szemlézni, s arra jutottunk, a felhozatal nagysága miatt érdemesebb ott próbálkozni, mint egy-egy vidéki autóért Kecskemétre vagy Tatabányára túrát tenni.

Alaposan körbejártunk, megvizsgáltuk a nekünk tetszőket. Volt olyan példány, amely a kereskedő semmilyen próbálkozására sem indult be tíz percen belül, ekkor széles mosollyal megköszöntük a közreműködést, és tovább álltunk. Jártunk a piac sötét szegletében, ahol szinte kizárólag szotyihéjat köpködő, nem idén barnult fiatalemberek árulták járgányaikat (itt Kata erősen hozzám bújt, lám, egy cigány nepper milyen jó hatással lehet a párkapcsolatra), majd visszakanyarodtunk egy előzőleg kiszemelt járgányhoz. Kívülről igazán pöpec állapotban volt, s a forgalmi tanúsága szerint egyetlen tulajdonosa egy 56 éves nő leend. Jekyl alaposan végignézte (nem viccelek) az utolsó négyzetcentiméterig (a kocsit, nem a nőt), majd a biztonság kedvéért befizettük egy műszaki állapotfelmérésre (a kocsit, nem Jekylt). Ott is jól teljesített, így némi vacillálás után százezer forintnyi foglalót otthagyva távoztunk. Ezt is csak azért, mert a kereskedő nem volt felvezetve a forgalmiba, de állítása szerint másnapra elvégezteti ezt is. Másnapra kiderült, hogy anno banki hitel volt a kocsin, amit ugyan már letudtak, csak az okmányirodát nem értesítették erről, így csak harmadnapra tudtam átvenni a járművet. A részletekről és tulajdonképpen csak minket bosszantó apróságokról (melyek alapján – ha eddig akadtak volna homályos foltok – teljesen valóvá vált, hogy az összes autókereskedőt egy iszonytatóan nagy nyárson fogják majd forgatni hatalmas lángok felett az utolsó harsona hangjára az ítéletnapon) eltekintek, inkább a kocsi részletezésébe mennék bele.

Gizi eladási árát igen remek módon egészítettük ki. Anyámék ellene vannak minden banki hitelnek, így a hiányzó háromnegyedet ők adták hozzá. Így nem kell számolnunk kamattal, kezelési költséggel, csak simán törlesztünk nekik havi X összeget. Ha pedig egyszer-egyszer megcsúszunk, kicsi a valószínűsége, hogy elveszik a kocsit, vagy eltörik a térdkalácsomat, ugyanis Apám tisztességben megőszült tanárember, rokonokkal nem tesz ilyet.

Nagyon szép autó. Négy kereke van, melyek közül az első kettőt az utastérbe szerelt kormány forgatásával lehet irányítani. A motorja berreg menet közben, és három tükörlap segítségével látom azt is, mi történik mögöttem. Egyetlen kapcsolóval tudom szabályozni, hogy legyen-e a kocsi előtt és mögött világosság. Az ablakok szintén gombnyomásra nyílnak elől és hátul egyaránt. Ha akarom, más emberek hangja vagy zenéje szól belül. Annyi extra felszereltséggel bír, hogyha Ford lenne, a Ghia jelzővel kellene illetnem. A neve Jolán lett rendszáma IOL kezdete után (Ioly). Van rajta hátsó és oldalsó aerodinamikai szárny, körbeszpojler, alvázvilágítás, futófény, kiflekszelt motorháztetőn átütő motor szívócsövek, benne bukócső, tízezer wattos hangcucc, botkormány, Turbo Boost gomb; ezeket persze nem hiszed el, ha valamennyire is ismersz engem.

Körülbelül háromszor olyan alaposan átnéztük, mint anno Gizit, így remélhetőleg nem kell a következő 5-6 évben motorgenerált végeztetni rajta. Ebben az esetben akkorát fogunk oboázni, mint Teresa Orlowski fénykorában. De erre biztosan nem kerül sor, élvezzük az újat, jó nekünk, szeret a gépkocsigyártók germán istene.