Szombaton végre sikerült időt szakítanunk arra, hogy egyetlen téli sportunknak (amennyiben a kocsiról hólesöprés és a kézifékes kanyarbevétel nem számít ide) hódoljunk, ezért már reggel kilenc után a Városliget szélén toporogtunk nem titkolt korcsolyázási céllal. Ott azonban hamar kiábrándultunk. Azt tudtuk addig is, hogy az igazi műjégpálya felújítás miatt zárva van (mert mikor újítsák fel, ha nem télen, logikus), de hogy az ideiglenes jég ennyire szánalmas, azzal nem számoltunk. Fejenként 900 forintért a lenti képen látható zsebkendőnyi területen keringhettünk volna körbe-körbe, ez nagyjából a műjég harmada lehet. Persze, sokkal nagyobbra is ki lehetett volna húzni a pályát, de akkor nem fért volna el a mederben a kolbászsütő, a körhinta (!) meg az összes olyan felesleges sz*rság, amire semmi szükség nincsen. Bosszantó. Tartok tőle, hogy nem fogunk ebben a szezonban korcsolyázni (tavaly is csak egyszer voltunk), itt biztos nem, maximum keresünk egy egész évben üzemelő helyet.

Öröm az ürömben, hogy ha már ott voltunk, Kata felfigyelt a Vajdahunyad vára környékén pakolászó árusokra, ugyanis éppen akkor tartották a Mangalica Fesztivált, amin már két évvel ezelőtt részt vettünk. Akkor nem volt nagy véleményünk róla, de most még akkor értünk oda, mikor elkezdtek befelé szállingózni az emberek, nem volt tömeg. A fesztivál nagyobb területen és több vásározóval üzemelt ezúttal, tényleg jó volt. Vásároltunk két pár fa és egy pár csont fülbevalót Katának, Bercinek egy vicces rugdalódzót, én viszont a folytonos tukmálás ellenére sem kértem semmit, de teljesen elégedett voltam, hiszen Samu olyan fotókat készített, mintha igazi fényképezőgépet vittem volna magammal. Gondolkodtam, hogy írjak-e egy külön posztot erről, de szerintem annyira nem izgalmas a sok, kolbásztól és méztől roskadozó fabódé látványa, ezért ezek inkább megmaradnak a családi kalendárium számára. Valamit azonban megosztok veletek. A fesztivált megnyitandó, valamilyen szakállamtitkár (nem az én szakállamé, de biztosan ő a malacfelelős a kormányban) mondott rövid beszédet a pódiumon, azzal kezdve, hogy “már harmadik alkalommal nyitom meg én a fesztivált”, erre valaki megszólalt mögöttem: “negyedszerre már nem te fogod”.