Tavaly még kicsit tartottam ettől a téltől, most bezzeg kimondottan várom is a rengeteg havat, mióta megvan a téli gumi, nagy biztonságban érzem magam, eddig egyszer sem csúsztam meg (véletlenül), pedig naponta megyek a hegyvidékre, úgyhogy maximálisan megérte az árát a szett. Az elsőkerék-meghajtás is tökéletes. Nagyokat kacagtunk egy okos béemvésen, aki padlógázzal parkolt nem messze tőlünk, a hátsó kerekek pörögtek, és úgy füstöltek, hogy öröm volt nézni. Ma ki is mozdultunk, ugyanis Bercinek manapság kezdenek majd előbújni az első fogai (legalábbis sok erre utaló jel van), és elugrottunk a patikába venni fogínyzsibbasztó kenőcsöt és nyugtató kúpot (ha van egy kis szabad időnk, rögtön análisan használandó dolgokat vásárolunk). Élmény volt leseperni a húsz centis hóréteget Giziről, tényleg. Inkább most, mint holnap hajnali fél ötkor. Berci még nem nagyon tud mit kezdeni a hóval, sok értelme nincsen levinni a játszótérre, maximum hóangyalt tudna csinálni, ha leteszem a földre. A következő télen már sokkal több dologra lesz képes, majd húzom szánkón (azt imádtam én is gyermekkoromban), hógolyózunk (nem teszek a hógolyó közepébe kavicsot), remek mulatság lesz. Az is lehet, hogy amilyen szerencsénk van, tíz éven keresztül egy pehely sem fog hullani, de reméljük a legjobbakat.