Néha azért van gyakorlati haszna is ennek a blognak, pozitív élmények is kapcsolódnak hozzá (sőt, egyre több). Mint az ismeretes, múlt héten beszámoltam arról, hogy ideiglenesen és részlegesen mozgásképtelenné váltam. Kaptam számtalan tanácsot és megoldást a masszőrtől és csontkovácstól kezdve a  fura talpú cipőn és ülésmagasítón keresztül a vajákos asszonyig és jógázásig. Mivel konzervatív neveltetésemnek köszönhetően még mindig a hagyományos medicinákban bízom a legjobban, szaván fogtam Krapulax néven hozzászóló olvasómat, aki már egy évvel ezelőtt is ajánlkozott, most azonban megismételte ezen felajánlását, mely szerint ortopéd sebész létére játszi könnyedséggel kideríti, mi bajom lehet. Vettem a bátorságot, kértem tőle időpontot, és tegnap munka után bejelentkeztem a főhadiszálláson.

Meglepő módon (mármint a közegészségügyhöz képest meglepő módon) rövid várakozás után (korábban értem oda, és voltak is előttem) elkérte a nővér(ke) a beutalómat, amiért cserébe kaptam egy másikat a Wilhelm Konrad Röntgen felfedezésének köszönhetően fejlesztett masinához. Itt sem vártam sokat, letoltam a nadrágomat (már odabent, nem a folyosón), felhuppantam a króm asztalra, némi kattogtatás után oldalra fordultam, és tíz percen belül el is készült a felvétel. Ezzel visszabattyogtam Krapulax doktor úrhoz, aki reményeimnek megfelelően kimondottan szimpatikus volt. A fóliát szemlélve már az elején leszögezte, hogy nincsen komoly baj, nem fognak ott tartani, hogy szétverjék a csípőmet nagy és egyre apróbb méretű kalapácsokkal. Itt is felfeküdtem az asztalra (ebben már volt rutinom), ő pedig megmozgatta a lábaimat a szélrózsa majdnem minden irányába, majd a hátamon nyomkodta meg a csigolyákat. A számomra igen részletesnek tűnő vizsgálat után előállt a diagnózissal, melyet akkor teljes mértékben értettem, most már egy kicsit hiányosak az emlékeim, de lényeg még megvan. E szerint az alsó csigolyáim némi kopást és elhasználódást mutatnak javarészt az ülőmunkának köszönhetően (köszönöm, ülőmunka). A paravertebrális izomzatom lumbálisan gyenge, vagyis az ezeket a csigolyákat tartó izmokra gyúrnom kell, és akkor megszűnik a terhelés is (legalábbis az izom tart majd jól, nem reszelődnek a csigolyák, nem fog fájni). Továbbá a lumbális lordosisom elsimult, azaz nem olyan szépen íves a gerincem, mint kellene.

Summa summarum: nincs veszve semmi, nem kell lecserélni semelyik csontomat titánium alumínium alkatrészre, és kis odafigyeléssel még járni is fogok tudni jó pár évtizedig. Nem olyan vészes a helyzet, a javasolt terápia hátizomerősítő, gerincstabilizáló gyógytorna, helyes testtartás, úszás, masszázs, nyújtás. Futni tilos (így, orvosi indoklással legalább már a lelkiismeretem is tiszta, hogy ciklikusan feladom másfél-két hónap után). Ha esetleg valamit rosszul értettem/értelmeztem vagy tolmácsoltam volna, akkor Krapulax doktor úr remélhetőleg korrigál hozzászólásban. Még egyszer köszönöm neki a vizsgálatot, élmény volt, bár egy kicsit lehangolt a beígért miniszoknyás asszisztensnők, bögyös adminisztrátorok és korbácsos, bőrruhás műtősnők hiánya, de elmondása szerint azok a délelőtti műszakban dolgoztak.

Itt jegyezném meg zárójelben, hogy a jövőben szeretném, ha követné néhány szakma/hivatás képviselője a példáját, és várom szíves jelentkezését olyanoknak, akik térítésmentesen szolgáltatnának nekem olyasmiket, mint autószerelés, híradástechnikai termékek beszerzése, művészi és igényes tetoválás, ingatlanértékesítés, lakberendezés, gyémántcsiszolás és egzotikus, kihalófélben lévő állatok bőréből készült ruhák és kellékek készítése.