Mindenkinek más okoz örömet. Kata nem érti, hogyan lehetek ennyire belebolondulva a kütyükbe, de hát ami neki egy magas szárú csizma, szoknya vagy blúz, az nekem egy elektronikai termék. Rajtam amúgy is hülyén állnának az ő ruhái.

Majd’ két évig használtam a Sony Ericsson W850i-t, és teljesen meg voltam vele elégedve. Egyetlen dolog hiányzott róla: a wifi. Én már csak ilyen vagyok, hogy szeretek ingyenes internet-elérést akárhol (ahol amúgy is van internet), nem akarok külön fizetni a mobilért vagy GPRS-ért, ha már lehet netezni otthon, a melóban, a Mekdonáldszban vagy az Ikeában. Két és fél évvel, vagy talán még egy kicsivel elébb is, amikor még meg sem jelent, csak hírek terjedtek róla, nagyon akartam Iphone-t, aztán az idő múlásával ez egyre alább hagyott, hullámokban rám-rám tört, de mikor már akkora divat lett, hogy minden harmadik embernél azt láttam, amint éppen kérkedik vele, akkor lemondtam róla. Úgy látszik, ennyire sznob vagyok. Vagy antisznob. Nézőpont kérdése. A másik kiszemeltem, amit már több mint egy éve magaménak akarok tudni, az a Samsung Omnia. Akkoriban még 140 ezer forint körül volt szolgáltató-függetlenül, ennyi pénzt pedig nem adunk ki, ha amúgy sincs. Most azonban, miután megjelent az Omnia II, ennek az ára a felére csökkent, végre összegyűjtöttem a bátorságot és a pénzt, hogy megvegyem őt, a Samut.

Annyira tényleg nem értek ehhez a témához, hogy kiterjedt előadást tartsak a specifikációból, azért tessék elolvasni a net-szerte található rengeteg teszt valamelyikét, én inkább csak a műkedvelő laikus szemszögéből említenék meg néhány tényt. Hát, ez az első PDA-m, és teljesen beleszerettem az elmúlt egy hét alatt. Windows Mobile 6.1 fut rajta, a ramokhoz és romokhoz nem értek, a processzor órajelének sem néztem utána, de a 16 gigás tárhely magáért beszél, amit vagy ActiveSync-kel vagy szimpla meghajtóként lehet elérni PC-ről (tetszés szerint). Mivel nem telefon, hanem kézi kompúter, szinte bármit fel lehet rá tenni (ami mobil eszközre készült). Alapból is van rajta rengeteg huncutság (az Office-csomagtól a mértékegység konvertálón át a digitális képkeretig), de mivel ezernyi szoftvert lehet letölteni hozzá (a nagyja ingyenes is), ezért már az első nap sarokba vágtam a gyári kinézetet, teljesen a szám íze szerint nyálaztam össze a felületet (ezen poszt illusztrációjaként saját Samumat fényképeztem le egy egyszerű kis képlopó szoftverrel). Most például egy olyan ébresztő progit tettem fel rá (ezt megvettem 5 euróért, mert megérdemli, és mert nem találtam krekket hozzá), aminél (opcionálisan) csak akkor lehet a szundit lenyomni reggel, ha végigmész egy labirintuson és/vagy megoldasz egy egyszerű számtani feladatot. A DivX-es, Xvid-es, 700-1400 megás filmek minden konvertálás nélkül akadás mentesen futnak rajta, egy pluginnak köszönhetően a feliratokat is szépen hozzá olvassa, ami a 3.2 colos kijelzőn remekül látható (ráadásul, mivel 240×400-as a felbontás, 16:9-es moziknak ideális). A fényképezőgép 5 megapixeles, 2560×1920-as képeket csinál, és annyi gyári és manuális beállítási lehetőség van rajta, hogy majdnem lepipálja az 5600-as Fujinkat. A borzasztóan nagy tárhelyen kívül lehet bele microSD kártyát is tenni (max még 16 gigát, és hát 32 giga még egy netbooknak is becsületére válik), így került rá az iGO, ami simán siklik, a GPS pedig roppant pontos (amúgy alapból is van rajta GoogleMaps, de az több száz méteres pontatlansággal dolgozik). Böngészésnél Opera az alapértelmezett, de – Windows lévén – fent van az Explorer is. A szövegbevitelt egy kicsit szokni kellett, a PDA-knál megismert egérfognyi karaktereket csak bottal lehet pöckölgetni, de gombnyomásra felugrik a magyar nyelvű SunnySoft extra billentyűzet, ami ujjal is könnyen kezelhető. Egyetlen dolog, ami egy kicsit bánt, az az, hogy a ceruzája (stylus) nem a készülékbe csúsztatható, hanem egy kupakkal ellátva külön kell hurcolászni vagy fellógatni az oldalára, de ez sem gond végülis, hiszen a legtöbb funkciót a születésem előtt szerzett, kézfejem végén üldögélő tíz barátocskámmal is nevetve el tudom végezni. Nem említettem még a csodálatos és igen pontos érintőképernyőt, ami a telefon mozgására állóból fekvő helyzetbe ugrik, illetve vice versa (ezt speciel letiltottam, ne ugrándozzon nekem össze-vissza, így gombnyomásra vált). Ezt a giroszkópot remekül ki lehet használni néhány játékban is, de érdekes és számomra is meglepő módon a játékokra annyira nem vagyok rákattanva.

Legyen elég most ennyi, egy hét kevés volt a masina ennél teljesebb kiismerésére. Bár órákat és ódákat tudnék zengeni róla, mennyire tökéletesen meg vagyok vele elégedve, ettől most tekintsünk el. A végére még valami, amit több helyről hallottam már, de azért kicsit még fura és vicces nekem az önérzetes felhördülés: nem teló, PDA!