Úgy gondoltuk, ideje elmennünk ismét színházba, most valamelyest még tud Kata mozogni, július után meg azért mégis körülményesebb lesz kiruccanni akárhova, ezért kinéztük a Nemzeti Színházban az Amalfi hercegnőt, mert Kata még nem volt a Nemzetiben, mert szeretjük a címszerepet játszó Péterfy Borit, és mert lehet náluk üdülési csekkel fizetni. Telefonon félre is tetettük a jegyeket még a hét elején, és a színmű képeit látva vegyes érzelmekkel vártuk az előadást.

Tegnap idejében elindultunk, hogy kikerüljük a Lágymányosi hídon mindennapos dugót, de semmi ilyen nem volt most, úgyhogy nagyon korán odaértünk. A Művészetek Palotája mellett akartunk behajtani, a bejárathoz állított teljesen haszontalan és csekély értelmi képességgel rendelkező biztonsági őrt kérdeztem meg, hol tudunk parkolni. Hááát, itt nem szabad. És a Nemzetinek van parkolója? Van, de az mindig tele van! Megálltunk a híd alatt, majd sétálva közelítettük meg a színházat. Ott derült ki, hogy a saccra 300 férőhelyes parkoló fele üres, ezért visszatértem a kocsihoz, és behajtottam. Az őrt szerencséjére már leváltotta egy társa, aki mosolyogva fogadta integetésemet. A pénztárnál át akartuk venni a hét elején rendelt jegyet, de mint kiderült, a rendszer előző éjfélig tartotta fenn, és már el is adták. Hiába beszéltük meg a pénztárosnővel telefonon, hogy előadás előtt egy órával átvesszük, a rendszerrel nem lehet vitatkozni, ezt már sokan megtapasztalták a saját bőrükön. Nagy szerencsénkre két páhollyal előrébb még volt hely, így oda kértünk jegyet. Mivel rengeteg időnk volt, a parkban ütöttük el az időt, fényképezkedtünk Gobbi Hildával (illetve, Gobbi Hilda szobrával), és kacarásztunk a Morgen Stanley irodaház aljában keményen helybenbiciklizőkön. Fél órával az előadás előtt már gyűlt a nép, így mi is bementünk, fellifteztünk a harmadikra, ahol a kötött kardigános néniket helyettesítő jegyszedő lányok sajnálkozva jelentették be, hogy betegség miatt az előadás elmarad, a jegyek árát visszakapjuk a pénztárban.

Végülis ez is egy módszer az üdülési csekkek készpénzre váltásának, de ha már rákészültünk a kulturálódásra, nem esett jól a visszautasítás. A színdarab tetszett, csak kicsit rövid ideig tartott, és nekünk túlságosan is minimalista volt. A következő évadban lehetőleg a bővített verziót nézzük majd meg, amiben színészek játszanak.