Az eddigi leghosszabb japán című horror, mely talán nem volt a legrosszabb, de mindenképpen előkelő helyezést kapott. Múltkor már elszóltam magam, hogy a Megtorlás valami bosszú lehet rajtam, és most egy időre csak jók jöhetnek, mégsem így lett. Ráadásul azt és a Rontást két egymást követő napon láttam, remek hétvége volt.

Egy útszéli kis közértbe érkezik Ryoko a Kosmos Mart-ból, az ő feladata a franchise-nak megfelelő kinézetűre pofozni az üzletet főnöke helyett, aki nemrég egy balesetben elvesztette mindkét lábát. A tulajdonos Kitaura házaspár eléggé fura, vagy néhány szót vetnek csak oda neki, vagy teli torokból üvöltöznek vele, egyéb helyzetekben csak meredten bámulják a biztonsági monitort, hogy a részmunkaidős Nao hogyan viselkedik. Mivel ezen kettővel kommunikálni képtelenség, Ryoko Naoval beszélget, s abban megegyeznek, hogy a bolt ontja magából a negatív energiát. Amúgy is alig tér be valaki, de ha mégis, s netán 666 vagy 999 jent fizet, rövidesen elhalálozik valamilyen szokatlan módon. Egyiküket egy kalapácsos gyilkos találja meg saját lépcsőházában, másikuk hűtőszekrényéből egy halott nő bújik elő, szintén egy másik csak szimplán eltűnik egy sötét sikátorban, miután visszavitt egy elgurult labdát egy nem létező kisfiúnak. Közben az üzletben feltűnik egy fókavadász külsejű, arcát kucsmával fedő alak, aki egész nap az újságot bújja, majd távozáskor az éjszakai műszakos Komori arcába bámul, aki onnantól ugyanolyan zombi lesz, mint Kitauráék. Ryoko főnöke közben kissé beleőrül lábai hiányába, és a “csak a szellemeknek nincs lábuk” mondatot mantrázza egész nap. Nao és Ryoko kideríti az állandóan bolt előtt bóklászó félbolond öregasszonytól, hogy az épület alapjaiba apróra zúzott sírköveket tettek, ettől lett tele szellemmel a közért. Az ijesztőnek szánt szempárról nem is mondok inkább semmit, ez előbb a hűtőpultban, majd a vécétartály peremén jelenik meg. Ryoko főnökét megy meglátogatni, amikor kigurul az útra elé annak tolókocsija, a főnök pedig fent áll a domb tetején két lábon, ezt nem tudom mire vélni. A sztori végére sincsen csattanó, Nao megtalálja a patakban fetrengő Komorit, aki ott hagyja munkaruháját, ezáltal újra önmaga lesz, de az üzlet ugyanúgy üzemel tovább, mint annak előtte.

Már az elején látszott, hogy ez egy igen alacsony költségvetésű film, összesen talán egy tucat szereplővel és olyan speciális effektekkel, amit egy segédoperatőr csinált üres konzervdobozokkal. Ennek ellenére volt néhány feszültségkeltő jelenet benne, még akár jó is lehetett volna, ha nem húzzák el japán-módra, és nincs tízszer annyi unalmas és röhejes rész benne, mint izgalmas.