Hány éves vagy?
31.
Hol vagy?
Németország, Nürnberg.
Miért pont ott?
Itt találtam munkát.
Mióta vagy kint?
2008 március elején érkeztünk.
Mennyi időre tervezed?
Ha a globális válság nem kavar be, akkor még egy évig biztosan megy a project, amin dolgozom. De a későbbiekben is maradunk külföldön, ha nem is Németországban.
Egyedül mentél ki vagy családdal/pároddal/barátokkal?
Barátnőmmel közösen jöttünk ki. Az első pár hónapban ő sokat ingázott, de július óta mindketten folyamatosan kinn vagyunk.
Miért mentél ki (tanulás, pénzgyűjtés, tapasztalatszerzés, családi okok, satöbbi)?
A tapasztalatszerzés, nyelvtanulás mellett a fő indok volt, hogy egyre inkább elegem lett a beteg magyar állapotokból. Úgy hiszem, nagyon rossz irányba megy az ország, és nincs semmi változásra utaló jel.
A munkát még itthon találtad vagy ott?
Otthon találtam, egy fejvadász cég közvetített ki.
Mivel foglalkozol ott?
Szoftverfejlesztés, webes alkalmazások.
Mivel foglalkoztál itthon?
Ugyanezen a területen dolgoztam otthon is.
Van-e/ismered-e az ottani magyarokat/magyar közössége(ke)t?
Körülbelül 15-20 magyart ismerek itt, közülük 4-6-al vagyunk szorosabb kapcsolatban, ők nagyrészt kollégáim is. Velük szoktunk közös programokat csinálni, sörözés, meccs, kirándulás stb. Nem tudom van-e magyar közösség, társaság a városban, de most, hogy végre elrendeződtek a dolgaink (lakásbérlet, -berendezés, barátnő munkakeresés, stb.), szeretnék utánajárni, jó lenne kicsit aktívabb társasági életet élni mint jelenleg.
A “bennszülöttek” hogyan viszonyulnak a külföldiekhez/magyarokhoz?
Elég nagyszámú bevándorló él itt (statisztika szerint a város lakosságának 18%-a külföldi, ill. 35%-ának vannak bevándorló ősei), úgyhogy a “bennszülöttek” hozzá vannak szokva a külföldiekhez. Mielőtt kijöttem, nem gondoltam, hogy Németország is ennyire erősen multikulti, de a nagyvárosokban egészen elképesztő számban vannak jelen a bevándorlók a világ minden tájáról. A metrón utazva  az az ember érzése, hogy bárhol lehetne a világon, Törökországban, Olaszországban, Oroszországban, de legkevésbé Németországban. Igazából jelét nem láttam ezzel kapcsolatban problémának, előítéletnek, de azért kíváncsi lennék, hogy a felszín alatt mi a németek véleménye.
Észrevettél lényeges társadalmi különbségeket?
Amit észrevehető, hogy jóval nyugodtabb az élet, nincs olyan feszültség, agresszió a mindennapokban mint otthon. Nem találkoztam még a kopasz, kigyúrt BMW-s és plázacica kombóval.:o) Itt az igazán nagyértékű presztízs autókban inkább idősebb arcok ülnek. A híreket olvasva az a benyomásom, hogy az igazságszolgáltatás is jóval értelmesebben és hatékonyabban működik, mint otthon.
Mi hiányzik odakint (Erős Pistától a barátokig, bármi)?
A barátok és a család, a közös programok, túrázások, kajálások, bulizások, hajnalig tartó piálások ). Ezek hiányoznak, más semmi. Kb. kéthavonta hazautazunk, úgyhogy ha valami hazai termékre szükségünk van (pl. méz, gyulai kolbász stb.), akkor nem gond a pótlása.
Figyelemmel követed a magyarországi történéseket (politika, bulvár, akármi)?
Szándékosan kerülöm, csak bosszant és elkeserít. Néha persze nem tudom megállni, hogy ne olvassak bele egy-két hazai blogba, ami otthoni politikai/gazdasági/társadalmi stb. témákat érint, de általában 5 perc elég, hogy feldühítsen valami teljesen beteg/abszurd dolog. Szóval, egyre kevesebbet és kevesebbet foglalkozok az otthoni történésekkel.
Mennyire érzed jó döntésnek a távozást?
100%-ban. Szeretem a várost, a mindennapok nyugalmát. Tetszik, hogy nincsenek biztonsági őrök a boltokban, sőt az áruk egy része a bolton kívül, az utcára van kipakolva. Tetszik, hogy a bicajomról nem kell minden lakatoláskor leszednem a lámpát, órát, pumpát, nyerget, és nem kell minden este felcipelnem a lakásba, hanem nyugodtan hagyhatom a ház előtt… és még sorolhatnám. Szeretek itt élni. Azonban abban reménykedem, hogy pár éven belül megindul valami változás otthon, hogy lássam értelmét hazamenni. De igazán nem tudok hinni ebben.
Mennyire igazak a sztereotípiák, amik az adott országhoz köthetők?
(Ezt Jani önként, bónuszként kérdezte és válaszolta.)
Lehet, nem ezek a tipikus német sztereotípiák, de ezek jutottak most eszembe. )
- Német lányok csúnyák: első hónapokban gond nélkül igazat adtam volna, mostanra kezd megváltozni a véleményem, de lehet, hogy én asszimilálódtam már túlságosan. ) Vannak köztük szépek, persze az arány jóval rosszabb, mint otthon.
- Rosszak a kaják: Ez sajna teljesen igaz. Sütemény, péksüti illetve virsli/kolbász vonalon nagyon jók, de a német gasztronómia minden más terméke nekem az ízetlen/ehetetlen kategóriába tartozik. De ami igazán szerencse, hogy a sörök hibátlanok )

Mint egy nem kimondottan remekül konstruált bumeráng, szabálytalan időközönként tér vissza a fogyókúra-téma az életembe, és a hozzá lazán szigszalagozott blogba. Megint volt egy kísérlet a tavalyi 90 napos és a nyári káposztás után, ezúttal eléggé szép sikerrel.

106 kilóval futottam neki a diétának, mely fantázianeve Amerikai diéta, és a lényege az, hogy főleg narancsot és pirítóst kell enni, de mindenből keveset. Kata velem csinálta végig, de nála nem volt olyan nagymértékű a veszteség, lévén hogy nem is olyan origóról indult, mint én. Egy-két trükköt ugyan ejtettem, például a tatár bifsztek helyett gépsonkát vagy párizsit ettem, a tejfölt pedig felváltottam joghurtra, miután egy héttel később a szó gondolatára is öklendezni kezdtem, de amúgy nagyon szigorúan betartottam, még alkoholt sem ittam, még egy nyavalyás cukorkát sem szopogattam el. A hatodik napon 101 kiló lett a súlyom, ami aztán még eggyel csökkent, így hat kiló fogyást értem el 12 nap alatt. Igazából egyhuzamban kellett volna 3×5 napot végignyomni, de a végére beesett egy Kárpátia-koncert meg Apám szülinapi ebédje, amiken ugye esély sem volt vizet inni és farostlemez ízű kétszersültet ropogtatni. De eztán a két nap kitérő után újra elkezdtem, hiszen nem állok meg, ha már így ment, és látványos is volt a súlyvesztés. Igaz, hogy az újrakezdés második napján este elszakadt a cérna látva, hogy másfél hét óta stagnál a súlyom, így bosszúból elcsipegettünk egy csomag csokis kekszet, egy korong medvéből készült sajtot és hasonlókat, de másnap vezeklésképp víznapot tartottam (ami munkanapon húzós volt, de elviselhető).

Nem akarom ennél hosszabbra nyújtani a posztot, a lényeg annyi, hogy nyolc kiló fogyást eszközöltem, csak már marhára unjuk a tejfelt meg tojást, úgyhogy keresünk valami ingergazdagabb diétát. Vagy nem is diétát, egészen egyszerűen nem eszünk olyan mértékben. Egészen megszoktuk, tudjuk mi ezt huzamosabb ideig is csinálni, s most egy darabig zárójelbe tesszük a késő esti nagy zabálásokat.

Kata valamiért még Maglódra kapja az éves rendes tüdőszűrésre a behívóit, csak ugyebár oda kibumlizni nem minden alkalommal lehetséges, ezért a legutóbbi kimaradt. Mivel lelkiismeretes az egészségét illetően, önkéntes szűrésre jelentkezett, elment a háziorvoshoz (akije van már Kelenföldön), ő adott egy beutalót az SZTK-ba (vagy mineve mostanság).

El is látogattunk egyik este, ahol a roppant kedves vén nővérke rögtön kérdezte, hogy miért nem ment el előbb a tüdőgondozóba. Hát, problémája van, oda kell menni elsőre, ott adnak beutalót. Kata váltig állította, hogy nincsen neki problémája, csak a tüdeje tisztaságát jött önkéntesen ellenőrizni. Neeeeeem, olyan nincs! Harminc éves kor alatt senki nem jöhet önfejűen. Vagy tüdőgondozó vagy 2000 forint költségtérítés. Na, ez a komoly. Az alábbi kérdések merültek fel bennünk az esettel kapcsolatban.

1. Ha 30 éves kor alatt nem lehet önkéntesen szűretni, akkor miért kötelező az éves?
2. Miért pont kétezer? Drága az Orwo film? Sok időbe telik?
3. A háziorvos miért nem ismeri a rendszert? Miért ad egyáltalán beutalót?
4. Miért lenne jó a tüdőosztályon a tébécések közé állni egy beutaló miatt?
5. Miért kell ordenáré kioktató stílusban beszélnie annak a vén néninek?

A helyes megfejtéseket beküldők között kisorsolunk egy pár perces beszélgetést a nénivel.

Itt az ideje, hogy véglegesen átértékeljem az Ismerős Arcokról alkotott véleményem. Az első koncert ugyebár nagyon nem tetszett, a másodikon is voltak fenntartásaim, a harmadikon már viszonylag jól éreztem magam, de a tegnapin véglegesen belopták magukat a szívembe. Persze, ebben biztos nagy szerepe van Adélnak és Kéxakállnak, akik fanatikusok, velük pedig jól lehet bulizni. A tegnapi, Wigwamban megesett önfeledt és mámoros duhajkodás volt az utóbbi idők legjobban sikerült ilyen jellegű eseménye. Még Godmode unokatesóm is velünk tartott, aki nem ebben a stílusban mozog, és ő sem talált semmi kivetnivalót. A koncert után még maradtunk a rockdiszkóban, ott aztán a Csitári hegyektől a Testemen a jelig leadtak mindent. Egyszerűen tökéletes este volt. Álljon alant egy kicsit érzelgősebb szám, ami pontosan leírja az érzéseinket.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Innen letölthető: Ismerős Arcok – Nélküled

Arra gondoltam, hogy ha már úgyis olyan sok horrort nézünk, időről időre összegyűjtöm ezeket, s egyben tálalok néhányat. Így nem is lesz olyan sok a horroros posztok száma, könnyebb átugrani, kevesebbet kell írnom egy-egy filmről. A J-horroroknak persze ezentúl is külön figyelmet szentelek, de a többi mehet ömlesztve. Következzen a Kis horrorajánló folytatása.

A kígyó és a szivárvány – Ha megboldogult gyermekkoromra gondolok, mikor elkezdtem horrorokat nézni, két film emléke borzaszt el mindig, az egyik az olasz Sóhajok, a másik ez. A mozi 1988-ban készült, én 1976-ban, így 11-12 éves lehettem, mikor láttam, biztosan ezért emlékszem rá a hajmeresztés egyik etalonjaként. Húsz évvel később ismét megnéztem, de most már kellemesen szórakoztatónak tűnt. A fiatal Bill Pullman Haitin vudu varázslás és előhalottgyártás közepébe cseppen. Inkább thriller, mint horror, olyan vicces effektekkel, hogy a karosszék magától megy. Kicsi pszicho meg misztikus, de 31 éves fejjel inkább röhejes, mint f*satós.

Az 1000 halott háza – Már a cím is sokat sejtet az elkövetkezendő szeméthalomról, de hülye fejjel mégis belevágtunk. Rob Zombie írta, rendezte meg mittomén még micsinálta ezt a filmnek csak nagyon nagy túlzással nevezhető celluloidkupacot. Sikerült az összes sztereotípiát összehordania, amit már tizenöt-húsz évvel ezelőtt is láthattam az Amerikai rémregényben, később a Bőrpofában meg a Texasi láncfűrészes-sorozatban, s még száz másik amerikai B-kategóriás filmben. Sorozatgyilkos, őrült család, fiatalok betévednek hozzájuk, mindegyiket megölik, megkínozzák, a vége sem happy. Mindezt roppant unalmasan, nulla színészi játékkal, kétségbeejtő szinkronnal (jó, erről pont nem a rendező tehet), a falat kapartam, mire a végére értünk (én már a felénél lekapcsoltam volna, Kata azonban kíváncsi volt, mi fog még történni – megbánta). Szóval, Zombie egy pszichedelikus, beteg vérfürdőt akart készíteni, helyette sikerült egy közhelyekkel telezsúfolt, álművész hulladékot összeollóznia.

Halál után- Egy fiatal, Britney Spears fénykorára emlékeztető elsőéves orvostanhallgató csajszi a főszereplő, aki bonctermi gyakorlatra jelentkezik. A boncolandó hullával kapcsolatban rossz érzése támad, és ez a film végéig erősödik is, pláne úgy, hogy mindenki, aki a hozzáért a halotthoz, rejtélyes körülmények között elpatkol. No, ez az a film, ahol egyáltalán semmi nem történik. Olyan, mint a tantrikus szex, ahol a végletekig húzzák a témát, de mégsincs vége. Tízpercenként felhangzottak a törzsi dobok, a szellem szemszögéből mutatták a helyszínt, a sarokban a vonósnégyes leizzadt… és… és… semmi. Sosem láttunk többet egy-egy másnap megjelenő hullánál, még a végső nagy csatában is az volt a legnagyobb ijesztés, hogy szétdurrantak a lámpák, és néhány vágás keletkezett a főhős fickó hátán. Rengeteg szuper dolgot ki lehetett volna hozni egy ilyen hullaházas témából, de semmit nem sikerült.

Elhagyatva – Amennyire rossz volt a fenti három film, ez annyira jól sikerült, pedig most ismét egy félig spanyol horrorról van szó. Születése után 42 évvel Amerikából hazatér Oroszországba az Angliában nevelkedett (a film meg spanyol, ez a multikulti), csecsemőként örökbe adott nő, aki a gyökerei után kutat. Az ősi birtokon megismerkedik sosem látott ikrével, akitől megtudja, hogy a családban iszonyú titok lappang, és ennyi év után újra lejátszódik minden borzalom, ami születésükkor megtörtént. Találkoznak jövőbeli halott énjükkel, és eléggé durvákat vizionálnak. Ez tényleg nagyon f*satós film, végig izgalmas és farpofa-összeszorítós, ráadásul éppen a megfelelő mértékben elvont, nem buta mészárlós, csak ajánlani tudom.

Biztosan te is láttál már olyan thrillert/horrort, amiben az egyik fő motívum, hogy a főhős gyereke képzeletbeli barátokról mesél, esetleg egy fehér arcú kislányról, aki negyven évvel ezelőtt lakott ugyanabban a házban, és most játszani hívja a tengerpartra őt. A szülők meg csak elnézően mosolyognak. Persze, eztán teljesen véletlenül lemészárolódik az egész család. Abban az egyben biztos vagyok számtalan hasonló jellegű film megtekintése után, hogyha egyszer az én gyerekem ilyesmit mond, akkor tutira nem fogom “jól van, csak képzelődsz, inkább aludj” buksisimivel ágyba küldeni, hanem aznap költözünk még a városból is, miután porig égettem a környéket.

Hány éves vagy?
32.
Hol vagy?
Németország, Hamburg.
Miért pont ott?
Véletlen folytán alakult így. Mondjuk hogy Bécsbe készültem, de eltévedtem. Többszörös áttétellel kaptam itt állást.
Mióta vagy kint?
7 éve.
Mennyi időre tervezed?
Most már sokra. Amikor kijöttem, azt mondtam volna 2, maximum 3. Persze, hogy másképp alakult. Nem mondom, hogy életem végéig itt fogok élni, de nincs kizárva. Ha nem itt, akkor sem valószínű, hogy Magyarországon. Ég bennem a kalandvágy. )
Egyedül mentél ki vagy családdal/pároddal/barátokkal?
Egyedül jöttem ki, két bőrönddel, akkor még az akkori menyasszonyomat követve, aki akkor egy másik német városban dolgozott.
Miért mentél ki (tanulás, pénzgyűjtés, tapasztalatszerzés, családi okok, satöbbi)?
Elsősorban a lány, másodsorban tapasztalatszerzés, nyelvtanulás miatt. Bár igaz, hogy a lánynak fontos volt, hogy sokat keressek, így ez sem volt elvetendő szempont.
A munkát még itthon találtad vagy ott?
A munkát még otthon találtam, otthon intéztem a zöld kártyámat, mikor már a kezemben volt a szerződés.
Mivel foglalkozol ott?
Szoftvert fejlesztek hoteleknek.
Mivel foglalkoztál itthon?
Szoftvert fejlesztettem kolbászgyárnak.
Van-e/ismered-e az ottani magyarokat/magyar közössége(ke)t?
Van. Van itt egy magyar egyesület is, akik rendszeresen tartanak összejöveteleket. Korábban spontán is szerveztünk fórumokon és wiwen találkozókat, de ezek hamar abbamaradtak. Alkalmanként privát is találkozom némelyikükkel. Örülök, ha a gyerekeim másoktól is hallanak magyart, nem csak a papa vartyog olyan furán.
A “bennszülöttek” hogyan viszonyulnak a külföldiekhez/magyarokhoz?
Nekem eddig, 1-2 alkalomtól eltekintve, pozitívak a tapasztalataim. Szerintem korosztály és réteg kérdése is. Ahol én mozgok, ott nincsenek sokan külföldellenesek, de azért nem lehet letagadni, hogy nem mindenhonnan árad a felebaráti szeretet. Ez választásokkor volt nagyon éles, amikor az NPD (Nationaldemokratische Partei Deutschlands) mindenféle plakátokon nyíltan hirdette, hogy meg kell szabadulni a külföldiektől és visszaadni a németeknek a munkahelyeket.
Észrevettél lényeges társadalmi különbségeket?
Hamburgban sokan vannak a jómódúak, és sokan vannak szegényebbek is. Vannak csodás villák, és vannak szakadt társasházak. Elég széles azért a középosztály, így talán nem annyira szembeszökő. A multikulti környezet is hozzájárul annyiban, hogy sok a külföldi, melyek egy része képzetlen munkaerő.
Mi hiányzik odakint (Erős Pistától a barátokig, bármi)?
Barátok, család. Bár azt kell mondjam, hogy a baráti kör eléggé lezsugorodott egy kemény magra. Pont ezek hiányoznak a legjobban, de ezekkel elég gyakran adódik alkalom valamilyen formában társalogni. Kajailag elég sok minden beszerezhető, vagy küldetek magamnak otthonról, úgyhogy nem vészes.
Figyelemmel követed a magyarországi történéseket (politika, bulvár, akármi)?
Alkalmanként olvasok híreket interneten, de időhiány miatt nem mindig tudom szinten tartani magam.
Mennyire érzed jó döntésnek a távozást?
A távozás, külföldön élést, mint olyat a legjobb döntésnek érzem, azt sajnálom, hogy korábban nem tettem meg ezt a lépést. Megismerni valami teljesen újat, más betekintést nyerni a világ dolgaiba, más kultúrákat, embereket, mentalitást megismerni, valami hihetetlen jó tapasztalat. Szerintem mindenkinek orvosilag kellene felírni 1-2 év külföldön élést. Különösen azoknak, akik most a fogukat csikorgatják )

Hány éves vagy?
38.
Hol vagy?
St Albans, UK (Londontól északra kb 20 perc autóval).
Miért pont ott?
A feleségem egyetemen tanít Loughboroughban, fogtunk egy térképet meg egy körzőt, húztunk két kört Loughborough meg London köré (ahol én dolgozom), súlyoztunk (ki hányszor hova megy), majd a metszetben végigjártuk az emberi léptékű városkákat, és ez tetszett meg.
Mióta vagy kint?
2004.
Mennyi időre tervezed?
Sokáig. Talán nyugdíjasnak hazamegyek, de akkor meg már minek, itt lesz a család, ide házasodnak a srácaim, meg addigra az otthoni rokonság is kikopik…
Egyedül mentél ki vagy családdal/pároddal/barátokkal?
Feleségemmel.
Miért mentél ki (tanulás, pénzgyűjtés, tapasztalatszerzés, családi okok, satöbbi)?
Mert otthon egy válás után képtelen voltam talpra állni, valahogy mindig hiányzott valami a hitel feltételek közül, és megelégeltem, hogy igen sok albérletet kellett fizetnem egy élhetőbb lakásért. Plusz a feleségem doktorijából akkor lehetett volna valami, ha ellenszolgáltatást nyújt(unk) valakiknek az egyetemen. Plusz a feleségem felvidéki, 5 éve a feleségem, magyar felmenői vannak of course, de valahogy mégsem tudták megadni neki az állampolgárságot. Most majd itt leszünk jövőre egy fészekalja.
A munkát még itthon találtad vagy ott?
Gondolom a legelsőről kérdezel, lévén azóta már váltottam néhányszor. Az elsőt még otthonról, de nem tartott sokáig, hogy váltsak róla.
Mivel foglalkozol ott?
IT főnök.
Mivel foglalkoztál itthon?
IT mindenféle.
Van-e/ismered-e az ottani magyarokat/magyar közössége(ke)t?
Persze. Sok itteni magyarral tartjuk a kapcsolatot, néha összejárunk, gyerekek ismerik egymást, néhány régebbi cimborám is kijött, és még jónéhányan tervezik az ismerősök közül. Aki felfogja, hogy nem utazási iroda, meg állásközvetítő, meg hitelintézet vagyunk, azoknak lehet segíteni. Ezentúl vannak kísérletek, hogy összehozzunk focizni embereket, most golfozni megyünk, ilyesmik, de hallok szalonnasütésről is… a hivatalos magyar házról nincs jó tapasztalatom, elmentünk, ültünk két órát a sejhajunkon, sok klikkeskedés volt, az operek együtt ültek, meg a régi magyarok, mi nem fértünk se ide, se oda.
A “bennszülöttek” hogyan viszonyulnak a külföldiekhez/magyarokhoz?
Jól. Laktunk itt-ott, mindenhol más. Amikor a feleségem terhes lett, és megvettük a házunkat, akkor a két szomszédunk az újszülött kisbabát átjött felköszönteni úgy, hogy 2-3 hónapja lehettünk mindössze ott. Az egyik kisruhát, másik gyerekplédet hozott ajándékba. Aztán az egyik felajánlotta a szerszámait a házfelújításhoz, meg szerzett egy elég komoly árengedményt a konyhaszekrényhez, mert a fia ilyesmi boltban dolgozott, és van kedvezménye. Vigyáznak a házra, kivittek a reptérre kocsival, ilyesmik. Az utcában élők küldözgetnek egymásnak lapokat, és itt még él a szokás, hogy kiülnek egy nagy közös asztal köré, és kinn kajálnak az utcán (most bunkó leszek, de talán Szt György ünnepén? Elfelejtettem.) Ha kinn vágom a füvet, az utca túloldaláról is átköszönnek, viccelődnek. De ez erősen környék függő. Eastenden gondolom leköpnének. Vagy se, annyi a bevándorló már ott.
Észrevettél lényeges társadalmi különbségeket?
Persze. Már ha úgy érted, az őshonosok közt. Van erős worker class, middle class öntudat. A felsőbb körökben nem forgok, egyszer akartak bevinni valami nevesebb szállodába ebédelni, de kiküldtek mert hogy farmerben nincs bejárás. Életem esélyét szalasztottam el talán. )
Mi hiányzik odakint (Erős Pistától a barátokig, bármi)?
Kaja nem sok minden. Megtanultunk túrót csinálni (nem egy nagy durranás), találtunk mákot és a lengyeleknek hasonló konyhájuk van, sz’al sok alapanyag beszerezhető, csak főzni kell tudni, aki meg olvasni tud, az főzni is. A túró rudi felhajtást sose értettem, mindenféle csoki van itt is, bár lehet csak azért nem hiányzik, mert csinálunk túrós palacsintát meg mindenféle túrós kaját. Emberek hiányoznak persze, aki nem mizantróp, annak szoktak gondolom…
Figyelemmel követed a magyarországi történéseket (politika, bulvár, akármi)?
Persze. Az elején bennem még volt egy adag fenntartás, hogy jól döntöttem-e, hogy kijöjjek, vagy se, de minél több hírt kaptam otthonról, a mostanság történtekről nem is beszelve, úgy erősödött bennem a döntés helyessége feletti jó érzés. Azt is el kell mondani, hogy sajna nem valami kiegyensúlyozott a hírforrások hozzáférhetősége, próbálok én abban a megosztott kis országban jobbról is meg balról is híreket kapni, de jobbról több minden jön. Úgyhogy nálunk az a képzet, hogy otthon leginkább a cigányokkal van baj, és hogy az idegenszívűek eladták a hazát… ) Nomármost innen elég nehéz eldönteni, mi van, mert akikkel élő a kapcsolatunk, azok nem foglalkoznak ilyen dolgokkal, és legtöbbször csak legyintgetnek, hogy minek foglalkozok vele, örüljek, hogy nem kell benne élnem.
Mennyire érzed jó döntésnek a távozást?
Remek döntés volt. Ha még egyszer kellene, megint így döntenék.

Hány éves vagy?
26.
Hol vagy?
London.
Miért pont ott?
Közel van kvázi BP-hez, sok a magyar, sok a lehetőség, magasabb az életszínvonal (ez nem közhely, hanem tényleg). Legáltalánosabb példa, m.o.-on egy átlagos meló 100e ft-ot fizet, aminek a feléből laksz, a másik feléből eszel. itt 1000 font, aminek a feléből laksz, a másik feléből eszel (élsz) és a mindennapi fogyasztási cikkek olcsóbbak vagy legalább ugyanannyibe kerülnek mint otthon. ezenfelül előre lehet jutni, otthon nem igazán.
Mióta vagy kint?
6 hete.
Mennyi időre tervezed?
Nem tudom megmondani. ahogy bekattantam, hogy idejöjjek, úgy bekattanhatok és haza is mehetek, vagy máshová, 30 éves koromig nem szeretnék ezen stresszelni. nagy a pofám persze, mert most még megtehetem, talán ezért is jöttem ki most.
Egyedül mentél ki vagy családdal/pároddal/barátokkal?
Egyedül.
Miért mentél ki (tanulás, pénzgyűjtés, tapasztalatszerzés, családi okok, satöbbi)?
Pénz+tapasztalat+új környezet, többi lsd fenn.
A munkát még itthon találtad vagy ott?
Itt, otthonról sztem majdnem lehetetlen.
Mivel foglalkozol ott?
Jelenleg sporteseményeket árulok multinacionális vállalatoknak.
Mivel foglalkoztál itthon?
Telekommunikációs nagyker beszerzési és marketing vezető.
Van-e/ismered-e az ottani magyarokat/magyar közössége(ke)t?
Csak akikkel egy lakásban lakom, meg esetleg azoknak az ismerőseit. nincs nagy hungary-power, mindenki félve áll a többi magyarhoz, sok az olyan magyar akikre nem büszke az ember. (pl itt vannak évek óta, de még mindig nem tudnak egy sört kérni egy kocsmában, viszont az összes kiskaput stb ismerik)
A “bennszülöttek” hogyan viszonyulnak a külföldiekhez/magyarokhoz?
Maximálisan toleránsak, segítik az embert, és révén, hogy london 60%-a nem született brit ez talán nem is meglepő.
Észrevettél lényeges társadalmi különbségeket?
Nem tudnék példákat mondani, de itt inkább emberszamba veszik a kétkezi munkást és azt aki az ótvar melót csinálja mint otthon. társadalmi különbségekről egyenlőre nem tudok nyilatkozni, de mindenképpen toleránsabb ez az ország, legalábbis egyenlőre így látom.
Mi hiányzik odakint (Erős Pistától a barátokig, bármi)?
Persze a család, barátok ilyesmi. ma kaptam túrórudit, nagyon frankó volt, ezek mellett az olcsó cigi és az ízek az ételekből. perfekt gulyást itteni cuccokbol is lehet csinálni, de nekem a kaja nem olyan fontos, inkább más dolgok hiányoznak, mint pl a vezetés, vagy a magyar zene.
Figyelemmel követed a magyarországi történéseket (politika, bulvár, akármi)?
Index és annak klónjai, mást nemigen.
Mennyire érzed jó döntésnek a távozást?
Egyenlőre teljesen, egyedül az idő sz*r, ha nem haza megyek innen, akkor valami olyan helyre, ahol süt a nap, és évente 2x esik az eső.