Evezzünk egy kicsit komolyabb vizekre. A következő kérdéskör sajnálatos módon egyáltalán nem hipotetikus, de nem égetően sürgősen megoldandó. Felvázolom a helyzetet, aztán a lehetséges megoldásokat, tessék tanácsot adni, választani vagy egyéb variációt kitalálni.

Adott egy (szinte) fiatal pár, akiknek van ugyan állásuk, de ha közhelyesen akarok szólani, mondhatom, hogy nem olyan biztos munkahely az, mint ahogy semmi sem. Ketten együtt a magyar átlag felett keresnek, nem élnek jómódban, de egy sörre mindig van pénz. Érdekes módon a kereset valahogy hó végére mindig eltűnik valahova, pedig nem vásárolnak kaviárt, rókabundát vagy luxusautót soha. Csak éldegélnek. Nos, ez a szimpatikus párocska szeretne független életet, amit egy saját tulajdonú lakás formájában materializálnának. Alaptőkéjük nincs, lottónyereményre és amerikai nagybácsi örökségére nincs kilátás, a tisztességtelen (törvénytelen) pénzszerzést szintén tegyük zárójelbe. Nem nehezítem a kérdést a gyerekvállalással, pedig elvárható a mi normálisan működő párocskánktól, hogy idővel sokasodjanak. Mit tehetnek?

1. Szülőknél húzzák meg magukat, amíg össze nem jön a lakás ára. Hosszú-hosszú éveken keresztül ki sem mozdulnak, nincs buli, haverok, fanta. Nem járnak moziba, nem vesznek prémium ételeket, italokat, ruhát is csak a turkálóban. Tíz éven belül már az övék is az áhított 30 (vagy nem sokkal több) négyzetméter. Fáradtak.

2. Nulla önrésszel hitelt vesznek fel, és pár hónapon belül övék a lakás. Illetve a banké. Az övék húsz év múlva lesz, addig viszont kénytelenek kissé lentebb adni az igényeikből, ha fizetni akarják a törlesztést rendesen. Persze, húsz éven keresztül a fejük felett himbálózik a munkahelyről való elbocsátás kardja, és ha nincs fizetés, oda a lakás. Félnek.

3. Kockáztatnak. Pár százezres tőkét gyűjtenek, és nekilódulnak a nagyvilágnak egy jövedelmezőbb állás reményében. Kis szerencsével néhány év alatt kemény munkával és sok nélkülözéssel össze tudják hozni egy lakás árát. Hazajönnek, megpróbálnak újra munkát találni.

Hirtelenjében ez a három opció lehetséges. Van még más? Te mit tennél?

Amint arról meséltem januárban, megelégeltem az Enternet pénzéhségét, amikor a 1280/128-as ADSL-ért amúgy sem csekély díjat feljebb emelték, és váltottam a Digikábel Start csomagjára, ami havi 2500 forintért 10/10 megabites vonalat szolgáltatott. Szeptemberben változtattak az üzletpolitikájukon, biztosan elégedetlenkedett a sok nyugdíjas, és ugyanazért az árért még feljebb nyomták a sávszélt, 20/10-re. Ezt én nem tapasztaltam, be is telefonáltam nekik (ennyi pénzért még nekem áll feljebb, eheh), aminek eredményeképpen a vonal roppant mód ingadozni kezdett, egykori önmagának tizede volt csak, s mikor ezt szóvá tettem, az ÁSZF-re hivatkoztak, hogy a garantált sebessége 20-ada megvan. Hümm.

Szerencsére néhány napon belül megemberelte magát, de néha még mindig eléggé instabil. Túlnyomó részt azonban speedtesten gyatra eredményt érek el, torrent-klienssel viszont ugyan megvan a 20 le, de felfelé rapszodikusan változik szinte másodpercenként 3 és 10 megabit között. Még mindig jobb, mint Bullnak, akinek ugyan 30/20-as van, de torrentből nem bír kicsikarni másfél megabitnél többet, a ház másik végében lakó Kéxakállról pedig meg ne is beszéljünk, ahol vannak 44/15 kbites próbálkozások. De ha megy, akkor tényleg hasít. Ha megy.

Na, most ide be akartam tenni egy speedtest-mérés képet, de félórás próbálkozás után sem ment 7/2 megabit fölé. Talán valamelyik nyugdíjas húzza le a sávszélességet a lépcsőházban, de ha megtudom ki az, lemegyek, és kiszúrom a szatyrának a kerekét. Ha viszont senki nem kalózkodik, akkor remek a szolgáltatás, érdemes volt bővítenie a Diginek. Vesztettünk a vámon.

Két hete feltettem az oldal aljára a Google Adsense hirdetését, ilyen még úgysem volt, s amúgy is eléggé pénzéhes vagyok, ha már egy ennyire befutott bloggal milliárdokat kereshetek, miért ne tenném? A kis banner elpöfögött odalent magában, naponta ránézegettem a statra, de nem pörögtem túl az egészet. Ma azonban azt láttam, hogy egy nagy null (null – ez már az SQL-tanfolyam hatása) jelenik meg ott, s ezzel egyidőben egy levél várt a postaládámban tőlük.

Nyilvántartásunk ellenőrzésekor arra a megállapításra jutottunk, hogy az Ön AdSense fiókja nagy kockázatot jelentett AdWords hirdetőinkre nézve. Ha fiókja továbbra is megjelenítői hálózatunk tagja marad, az a jövőben pénzügyi kárt jelenthet hirdetőinknek, ezért fiókját letiltottuk. Ezt a lépést hirdetőink és az AdSense többi megjelenítőjének az érdekében tartottuk szükségesnek, ezért kérjük megértését. Döntésünk nyilván kellemetlenséget okoz Önnek, így előre is köszönjük türelmét és együttműködését.

Nos, úgy látszik, nagy veszélyt jelentettem a napi 250-400 oldalletöltés melletti 4-12 kattintással, két hét alatt 17 dollárt szedtem ki a zsebükből, ők meg besokalltak. Áh, nem éri meg ezzel az egész hülyeséggel vacakolni, nem is érdekel, csak nem értem, miért kell ilyen genyának lenni. Valakinek fizettek már gugliék?

Update (szombat): Még mielőtt kidobott a Gugli, aktiváltam a számlámat náluk, amire ők próbautaltak. Megnéztem az egyenlegem, 59 forint érkezett tőlük. Ez már az enyém, sosem adom vissza nekik! Muhahaha! Én vagyok az élet császára!

Azon filóztam, hogy adhatnék sokkal bulvárosabb címeket a posztoknak, például a tegnapi Hangul helyett olyasmit, hogy “A kísértetnő segített saját koponyájának restaurálásában” vagy “A sorozatgyilkos szervtolvaj savba esett”, de hát mire lenne az jó? A vicc kedvéért azonban a mára szánt “Ott a jó” elnevezést a fentire módosítottam. Mit lehet tudni…

Pár évvel ezelőtt kiderült, hogy régebben Cicciolina (aljas Staller Ilona) kiadott egy lemezt, amin nem restellt énekelni. Ehhez felkért néhány hazai terasztárt (ezek már nem is mega- vagy gigasztárok), köztük Zalatnay Cicit és Horváth Csárlit is (feledhetetlen a “Rómába érkezett, s az étkezdében étkezett” kezdősor). A zenei és értelmi színvonalat a lenti nóta tökéletesen példázza. Sajnálatos módon csak mp3-részletek vannak meg a műből, ha valakinek ott figyel a polcán/merevlemezén, haladéktalanul értesítsen! Vica versa: ha van igény a nálam lévő részletekre, publikálom. Szóval, ennek a fele átdolgozás Béres Zoo-tól, ugyan már régen nem aktuális, de nagyon vicces a tények ismeretében. Kellemes pénteki lazítás gyanánt.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Innen letölthető: Cicciolina – Zalatnay Cini – Béres Zoo – Ott a jó

Ne tudjátok meg (nem is mondom el), mennyit kellett keresgélnem, mire kiderítettem az Arc (Face) című koreai horrorfilm eredeti címét, huh. Az igazat megvallva tudom nagyon jól, hogy rajtam kívül senki nem értékeli a J-horror beszámolóimat, és én sem szeretem őket (najó, én igen), de tartozom a saját kis perverz lelkivilágomnak annyival, hogy újabb és újabb eposzokat nézek meg, ezzel tartva fenn a blog ilyen irányú folytonosságát. Következzék hát a Hangul, lehet olvasni vagy lapozni!

A film erősen indul, éppen egy elrabolt nő szívét veszi ki valaki egy dohos(nak tűnő) pincében, majd savat önt a maradék tetemre. Snitt. Adva vagyon egy eléggé csúnya fickó (legalábbis európai szemmel az, lehet, hogy Koreában ő a Delon), akinek nem elég, hogy a felesége meghalt, a lánya új szívet kapott, de még a foglalkozása sem hétköznapi: koponyákból épít fel arcokat. A rendőrségnek dolgozik néha, s bűncselekmények áldozatainak koponyáját megkapva kitalálja a csontok állásáról, hogy hol lehettek a néhai tulajdonos izomkötegei, hogy nézett ki a fizimiskája. No, szerintem ilyen nincs, aki tud arról, hogy egy koponya alapján fel lehet építeni egy komplett arcot, hajjal (jó, ez Koreában nem ad sok találgatásra okot), az jelezze! Szóval, főhösünk, Lee Hyeon-min komoly mentális problémának hiszi a fürdőszobában háta mögött felbukkanó, ha máshonnan nem, hát az istencsaszar.hu-ról jól ismert fehér arcú, fekete hajú, lepelbe burkolt nő megjelenését, gyógyszert is kér rá, senki nem hisz neki, persze. Közben kap egy koponyát az egyetemről, személyesen hozza el neki a csini Jeong Seon-yeong (ő egy nő), hogy majd segít restaurálni. Lee Hyeon-minnek nincsen kedve hozzá, de aztán, mivel huzamosabb ideig nyaggatja Jeong Seon-yeong, beadja a derekát, összedolgoznak, csupa muri a munka – és közben csak néha tűnik fel a kísértetnő. Annyira borzasztóan unalmas negyven perc ez, hogy Katát kétszer kellett felébresztenem.

Aztán Lee Hyeon-min durvát álmodik, mely szerint egy kőbányában koponyát talál a homokban. Valahogy ébren is odakeveredik (Deák Bill sehol, hogy énekelné a Kőbánya blűűűzt), tényleg lel egy koponyát, ami már fél éve ott hever. Hazaviszi, lepucolgatja, egyedül kezdi felépítgetni, mert azt hiszi, hogy a lánya új szívének eredeti tulajdonosának fejét találta meg, ugyanis azzal a szívvel valami nem stimmol. No, sikerül is helyrehozni a halál előtti állapotot, és most fagy bele mindenkibe a… rémület: hát Jeong Seon-yeong koponyája volt az!!! Azé a Jeong Seon-yeongé, aki segített neki egy csomót, és eléggé élőnek tűnt, holott fél éve meghalt már!!! Atyaég!!! Lee Hyeon-min felkerekedik, és megtalálja a lánya orvosát, aki suttyomban vagdossa ki a szíveket gyanútlan fiatal nőkből, hogy a saját operációira legyen alapanyag, nagyon gonosz egy koreai ő. Megmérkőznek, a rossz meghal (lesavazzák).

Jó lett volna ez a film is, ha kicsit erősebbre veszik a zenét, és nem csak némi bágyatag fuvolaszó szolgáltatja az unalmas tartalom mellé a hátteret, illetve, ha nem nyújtják a szükségesnél dupla hosszabbra a tésztát. Arról nem is szólva, hogy annyira kiszámítható volt (lehet, hogy csak az évek meg a rutin teszik), hogy 1-2-3 másodperccel mindig előrejeleztem, hogy “na, most jön az ijesztős rész”. De ezzel is megvagyunk, és még mindig van két J-horror tartalékban!

Most azt nem is kezdem el mondani, hogy nem vagyok elégedett a súlyommal, és megpróbálok rengeteg zöldséget, gyümölcsöt és levegőt enni a sok hús, kenyér és zsír helyett, az erre való törekvésem töretlen, majd inkább arról számolok be, ha ismét filigrán leszek, mint ifikoromban. Talán azt is említettem, hogy a hátam és derekam viszonylag sokat szokott fájni. No, Kata kezdeményezésére most ennek a problémának is megpróbáljuk eliminálni a forrását (nem, nem téptük ki a gerincemet).

Uszkve másfél hónapja felkerestük a Súlypont ízületklinikát ingyenes állapotfelmérés céljából. Egyből megkérdezték, a hajam a sajátom-e (nem, bzmg, nagyanyámé, csak páros napokon én hordom). A felmérő nő lefotózott négy irányból, majd a tükör előtt szemügyre vett. Megállapította, hogy a derekam túlságosan szomorú homorú, és (most figyelj!) a jobb lábam hosszabb a balnál (vagy fordítva?). Nem látványosan, talán csak fél-egy centivel, de emiatt (is) fáj(hat) a hátam. Érdekes módon Katánál is megállapította a rövidebb láb szindrómát, sőt, tovább megyek, mikor anno sok-sok éve Apám volt egy hasonló kaliberű rendelésen, neki is ezt mondták, úgyhogy vagy az egész család bicebóca vagy van valami összeesküvés az ilyen helyeken. Lehet, hogy ezek az ööö… orvosok? természetgyógyászok? csontkovácsok? terapeuták? üzleti kapcsolatban állnak a magasított talpú cipők készítőivel, s mindenkinek ezt mondják, hátha rá tudnak venni valakit, hogy azokkal a suszterekkel dolgoztasson. Hangosan felröhögtem volna, ha ad egy névjegyet, de inkább elővett egy marha nagy ráspolyt biztosított, hogy korrekcióra nincsen szükség.

Amúgy másfél hete megvolt már az első kezelés (ócó: 9 rugó per kopf), ami abból állt, hogy hevertünk a padlón, miközben egy nőci instruált, melyik végtagunkat merre tekerjük. Igaz, hogy csak 1-2-3 darabot kellett egy-egy gyakorlatból elvégezni, de közel sem olyan könnyű lassan és megfontoltan végigcsinálni mondjuk egy karemelést, miközben a lapockád és a derekad a földhöz van szorítva. Azóta minden este elvégezzük otthon a 15-20 percnyi kiszabott gyakorlatot. Kata határozottan jobban érzi magát, én szkeptikusabb vagyok, de az biztos, hogy a tartásomra jobban figyelek azóta. Kábé havonta egyszer megyünk tornázni, minden alkalommal kapunk majd újabb feladatsort, és szerintük 6-7 kezeléssel (és szorgalmas otthoni munkával) korrigálni lehet a tartáshibát, így nem leszek púpos öregember.

Mindenesetre ajánlom felkeresni a fent említett intézményt már csak az ingyenes felmérés miatt is, aztán kérem szépen ide kommentelni, kinek rövidebb még az egyik lába a másiknál…

Az LHC, mint dimenziókapu?

Terrible news: Gordon Freeman spotted near Large Hadron Collider

Mivel mostanság megsokasodtak a mozis posztok (amit én nem bánok), nem töröm meg a sort, kaptok egy újabbat, és akkor egy ideig szüneteltetem az ilyesmiket, nem lesz itt filmblog.

Nem is tudom, talán a betmenesre mentünk moziba, mikor a kasszássrác minden tőle telhetőt megtett, hogy még véletlenül se a Lizi és Yeti-re vegyünk jegyet. Persze, bólogattunk mi is lelkesen, hiszen a “német” és a “humor” egy mondatban sosem szerepelhet, s ha megpróbálják, akkor is amolyan Hangyák a gatyában-t meg hasonló szörnyeket kapunk. De ez a meseflim más. Felnőtteknek szól minden poénja. Legfrappánsabban úgy tudnám szemléltetni, ha azt mondanám, képzeljétek el Leslie Nielsen egy ütősebb paródiáját (Csupasz pisztoly vagy Airplane) megrajzolva, minden képi és szöveges poént teljesen átültetve. A főszereplő Lizi (igen, az a Sissi) teljesen hebehurgya, idiótán vigyorog, és egész nap értelmetlen dolgokat csinál, mint ahogy a császári család többi tagja is. Pénzzel fűtenek, lifttel járnak fel az Alpokba, jégkorcsolyázókra vadásznak. Egy nap azonban az otromba és magányos yeti (akinek a neve később Turbéknap lesz) elrabolja Lizit, hogy megkímélje saját magát a pokolra jutástól. Franz és a többiek utánamennek, közben pedig ömlik mindenhonnan a poén, harsányan röhögős, néhol kicsit erőltetett, de ennyit igazán elnézhetünk, a németeknek pláne. Ráadásul az összes szereplőnek férfiak adták a hangjukat (a nőknek elváltoztatva, persze), amitől még mulatságosabb lett. Ezt a rajzfilmet mindenképpen meg kell nézni!