IV. évfolyam, 1. szám

Az előző részek tartalmából: Istencsászár 1 236 posztban leírva létezik: alszik, dolgozik, szeret, gyűlöl, baleseteket szenved, iszik, eszik, kudarcot vall, győzedelmeskedik, szomorkodik, örül, világokat mészárol 363 085 olvasó szeme láttára. Köszöni a figyelmet és támogatást, a nagy érdeklődésre való tekintettel folytatja tovább az életet és a hozzánőtt blogot.

Szinte napra pontosan öt hónappal a bringásgázolás után megkaptam a kártérítést. Már-már mesébe illő, hogy tényleg fizettek, az meg pláne, ahogy ez az ügymenet lefolyt. Sajnos, nem tündérmeséről van szó. Annyiban szerencsém volt, hogy mivel akkoriban hagytam el az országot, a teljes ügyintézést Jekylre hagytam, aki derekasan kiállt, és nem engedett a 48-ból. Az egész sztori zavaros, ha valamit rosszul tudok, akkor majd ő hozzászólásban helyesbít, de nagyjából az alábbiakban leírtak szerint festett a műveletsor.

A kárbecslő felkárbecsülte a bicilli maradékát, majd jó idővel később kértek hivatalos szakvéleményt is a bolttól, mégis mennyit érhet a bringa új állapotában. Ezen hónapokig gondolkodtak, közben olyan nehezítéseket iktattak be, hogy kérték a számlát, aztán (ennek hiányában) a nyilatkozatot, hogy alkatrészenként vettem, utána szerelési árat, majd arra jutottak, hogy roncsról kérjünk két üzletből is árajánlatot, mennyiért vennék be. Mikor ezek megvoltak, ismét alaposan átgondolták a helyzetet, és minden bizonnyal patetikus mozdulatokkal szanaszét tépték, vagy egy céges bulin feláldozták valamilyen ősi kelta, biztosítással foglalkozó istenségnek – ugyanis ezek többet nem érdekelték őket. Sok-sok héttel (hónappal) később Jekyl végre megkapta a zöld jelzést, beszállította a Heavy Tools földi maradványait a kirendeltségre, ahol centiről centire haladva átnézték (a roncsot, nem Jekylt), hogy nem szereltünk-e le róla semmit (még mindig a roncsról beszélek) a kárbecslés óta, majd egy héttel később már a számlámon figyelt 160 ezer magyar forint, ami azért egészen tisztességes ár érte. Jó, ez eléggé könnyű útnak hangzik így (nekem az is volt, hiszen a kisujjamat sem mozdítottam, nehogy összezavarjuk őket, hogy eddig miért nem én intéztem, most pedig hogyhogy mégis), de a gyakorlatban ez öt hónap verejtékes munkája, sok-sok telefonálással töltött óra. A sok nyári szabadságolás sem lehet elég ok arra, hogy akármikor felhívta őket Jekyl, miért mindig mással beszélt, miközben úgy tűnt, soha senki nem hallott még az ügyről. A biztosítónál minden bizonnyal vogonokat alkalmaznak, akik régi szokásuk szerint a kisujjukat sem mozdítják, amíg nem kapnak írásos utasítást három példányban, aláírva, beküldve, visszaküldve, várakoztatva, elveszítve, megtalálva, nyilvános vizsgálatnak alávetve, ismét elveszítve, végülis három hónapra tőzeg alá temetve és gyújtósként hasznosítva.

A végeredményen szerencsére ez mit sem változtat: megvan a pénz, melynek nagyobbik részéből tavasszal új bringa épül (télen nem bicillizem, gumibringás vagyok én ahhoz, hogy napi három órát tekerjek sötétben, hóban, metsző szélben), kisebbik része pedig ünneplésre megy el, hiszen a sörgyáraknak is meg kell élniük valamiből. Halleluja.

Már megint baj van ezzel a nyavalyás Rajfajzen bankkal. Legutóbb össze-vissza sarcoltak az átutalásnál, most meg megsértődtek. Biztosan nagyon szuper hitelkondiciókkal vehetsz fel tőlük többmillió forintot, de ha párezer forinttal tartozol nekik, akkor durcás kisgyerek módjára szankciókat hívnak életre. Ugyebár május óta nem érkezett pénz a számlámra, ami pedig volt rajta (olyan félmilla), azt szépen eltapsoltam. Ők pedig folyamatosan vonogatták le a havidíjat, majd az éves kártyadíjat is beszedték. Ezzel az akciójukkal mínusz háromezer forintra esett az egyenlegem. Küldtek egy levelet, hogy mivel nincsen hitelkeretem, sürgősen fizessem be ezt a lóvét (majd ha kapok fizetést, megkapják), addig is bosszúból letiltották a bankkártyámat. Igen, azt a bankkártyát, amit amúgy sem tudnék használni, mivel nincsen pénz rajta. Tudod, milyen ez? Tegyük fel, hogy 8 éves, pirospozsgás kiskrampusz vagyok, akinek van egy focilabdája, amit a gondnoktól bérelt focipályán tud csak használni. Ezt a pályát nagyon sokszor igénybe veszi az év folyamán, a barátai is dugdossák a gondnok zsebébe az ötveneseket, és remekül prosperál a kapcsolat. Nos, ez a pirospozsgás kiskrampusz nemrég eltörte a lábát, nem tudja használni a fociplaccot, s mivel nem tudja megsarcolni a suliban a hatéveseket, pénze sincsen a fenntartási díjra. Erre a gondnok megsértődik, feljön a lakásra, és kiszúrja késsel a lasztit…

Bár sok kedvem nem volt hozzá, de csak kimentem Katával a Fidesz Astoriánál rendezett gyűlésére. Annyira nagyon nem élveztem ugyan, de hát egyszer ilyennek is kell lennie. Az esőnél (ami tutira a rohadt kommunisták miatt volt) csak Keresztes Ildikó és Takáts Tamás duettje volt rosszabb. Mivel Anyám is ott tartózkodott (szerencsére nem a színpadon), hamarosan egyesítettük erőinket. Vele amúgy nagyon kell vigyázni, mert mindig van a szatyrában pár kiló bazalt és néhány palack benzin. A beszédek végeztél – miközben a tömeg valamiért a “Gyurcsányt akarok” szókapcsolatot kántálta – átvonultunk a Terror Házához gyertyát gyújtani, majd hazatértünk. Elmentünk volna még a Corvin-közbe is a keményebb maghoz, de addigra már csavarni tudtuk a vizet minden ruhadarabunkból. Készítettem pár fotót is, ezúttal nem viccesek, de legalább kommentár sincs hozzájuk.

Már megint eltelt egy év, még mindig nem változott semmi. Még mindig kukákat kell gyújtogatni, hogy vízágyúval és könnygázzal lehessen oszlatni, miközben a zsírunkon élősködők ugyanott vannak, ahol eddig. Node nem lesz ez mindig így. Ami azt illeti, nincsen képem harmadszorra is a Corvin-közt kirakni ide, úgyhogy helyette egy másik dalocska, ami üzenet mindkét oldalnak (vagy amennyi oldal van).

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Innen letölthető: Egészséges Fejbőr – Nem adjuk fel

Bár több alkalommal nekifutottam már, hogy meghallgatnom az Ismerős Arcok albumait, sosem jutottam el egyik végére sem. Van néhány jó nótájuk, de valahogy nem jön be az egész. Mea maxima culpa. Mindezek ellenére azért pénteken elkísértem Katát a Wigwamba a koncertjükre (nem Kata koncertezett, hanem az IA), bár sok kedvem nem volt hozzá, hiszen egész héten hajnalban keltem (ahogy mindig), és Damoklész kardjaként lebegett felettem a másnapi munkanap (néhányszor le is fejeltem). Az is biztos rátett egy lapáttal, hogy Bullal benyomtam egy pizzát az Alba Regiában – ez csak fokozta punnyadtságomat. Végülis mindösszesen egy Becherovkát, egy vodkát és négy sört fogyasztottam el az este folyamán, és végig fáradt voltam. Vicces volt, hogy a bejáratnál a biztonsági őrök nem azt kérdezték, mint X évvel ezelőtt (kés, boxer, bézbólütő van-é nálam), hanem kamera és fényképezőgép iránt érdeklődtek. Bár, mostanság, amikor sok megapixeles fotómasinákkal felszerelt mobilokkal rohangál mindenki (engem kivéve, az enyém csak 1,3), sok értelme nincsen az ilyen kérdéseknek. Azt is meglepődve konstatáltuk, hogy a tavalyi Lord-koncerttel ellentétben most alig láttunk tiniket, úgy látszik, a hazafias dalok kevésbé jönnek be a lázadó (vagy ezek már nem is lázadnak?) korosztálynak. Szóval, a koncert nem tetszett, el is jöttünk a vége előtt, a ruhatár előtt álldogálva eljátszódva a gondolattal, hogy vegyünk-e egy tekercs gyurcsányos vécépapírt.

Mindenesetre van egy nóta, ami tetszik, ezzel csak kihúzzuk a november 17-i Kárpátia koncertig.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Innen letölthető: Ismerős Arcok – A dolog

Ez a baka minap szemben ült velem a villamoson. Eszembe is jutott rögtön az “Ági és a fiúk” zenekar. Na, hogy van tovább a szöveg?

A hadsereg, a hadsereg,
A hadsereg már készen áll,
Nem rettenti el, nem rettenti el,
Nem rettenti el a halál.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Innen letölthető: Ági és a fiúk – Hadsereg

Tegnap az eddig megszokott L&M-es promólányok helyett ezúttal Marlboro-s primólányok érkeztek a Bölcsibe, s szinte egyikünk sem nyert semmit (a másik cégnél azért volt öngyuszi meg naptár, ha kitöltötted a lapot). Én már eleve rossz esélyekkel indultam, mert “lecsúnyáztam” a primólány kézfején lévő nonfiguratív tetkóját (bár vicceltem, de tényleg igénytelen volt), mire ő azt az apró tényt figyelmen kívül hagyva, hogy az egyik karomon egy leguán üldögél, a másik pedig teljesen ki van varrva, rögtön megsértődött, mert a tetoválás amúgy jó, szép és vagány. Ostoba liba. Na, mindegy, Bull viszont nyert egy igen trendi ekvalézeres pólót, melynek kijelzőjét négy darab AAA elem hajtja, és hang hatására villog. Nagyon csecse.

Most, hogy (bármennyire is megvisel) minden hétköznap dolgoznom kell, és ezúttal nem kocsival vagy bicillivel teszem meg a munkahelyig tartó távot, hanem tömegközlekedve, nagyjából (szinte percre pontosan) ugyanakkor indulok el, s mivel mindig ugyanarra megyek, óhatatlanul is az Együtt Megyünk Munkába Közösség tagja lettem.

Tényleg, mikor odaérek a buszmegállóba, már ott vár a Pufi Harry Potter (aki igazából annyira nem is pufi, a kabátja kövéríti, és a fejhallgatójából valami eszméletlenül kemény heavy metal szűrődik ki), nem sokkal később befut a Mellír Mocis (akinek gyorsasági motoros dzsekije és szőke végű haja van – bár mára levágatta, eléggé hülyén néz ki vele). A buszra felszállva megpillantom Pacipofát (őt egy cimborája cukkolta “macipofa” jelzővel, de a lány arcszerkezetén és alakján látszik, hogy anno besegített egy nem-kimondottan-díjnyertes lipicai is a fogantatásnál). Vannak persze új arcok is néha (tegnap velünk utazott Cry Baby – akinek egy könnycsepp volt tetoválva a szeme alá), de a törzsközönség ugyanaz (a fentieken kívül még jónéhányan, akiket nem nevesítettem). Ez tetszik nekem, nem mintha biztonságot adna (mert ha már keresztülszakítja egy kamion a buszunkat, akkor annyira nem fog feldobni, hogy kis közösségü(n)kben töltöm utolsó másodperceimet), de szórakoztató, hogy mindig velük megyek. Már szinte vissza kell fognom magam, hogy ne biccentsek oda nekik. Hamarosan majd beszédbe is elegyedünk, és megtárgyaljuk az előző nap eseményeit. Jó társasággal utazni szórakoztató, könnyedebb a reggel, és repül az idő.