Nos, elérkezett hát ennek is az ideje. Tényleg nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar elröppen az idő, míg újra találkozhatom Istencsászárnéval. Komolyan: már több mint két hónapja kint van. Nem mondom, sokkal könnyebb lenne együtt, de azért ki lehet bírni, még ha fogösszeszorítva is. Viszont a tények: tegnap vettem a két kis pandzsabinak egy-egy ősmagyaros, rovásírásos, hátrafelenyilazós pólót a Szittya boltban (tudják meg, mi a magyarok istene), este pedig bevásároltam az útra szendvicsalapot és a két üveg Vilmost. Eredetileg Bull segített volna (mostanában gyakran elcsábít “plázázni”, ami általában kimerül abban, hogy az Electroworldben nézegetjük a borhűtőket és a legújabb orrszőrborotva-akciókat), de aztán hirtelen dolgoznia kellett, így egyedül mentem. Úgy döntöttem végülis, hogy bátor leszek, és üvegestül csomagolom be a piákat. Lesz, ami lesz.

Tegnap este még összeültünk egy sörözéssel egybekötött kupaktanácsra, amiből szokás szerint a sörözés lett domináns. Hiába vettem hetekkel ezelőtt három angliás-londonos útikönyvet, erősen tartok tőle, hogy majd csak állunk zavarodottan a belvárosban, és azon filózunk, merre is menjünk – hacsak a repülőgépen át nem nyálazzuk őket (mielőtt fel nem kiáltok hangosan, hogy “valaki ül a szárnyon!”). Ferihegy 1-re a transzferrel akartunk menni, de ők legkorábban 3:40-re érnek oda (24 órás support, mi?), így a Zóna taxi mellett döntöttünk (hajnali 3-ra jön), ami viszont a weboldalukon meghirdetett 3600 helyett 4500-ért visz ki. Mégis inkább az, mintsem az éjszakai busz.

Szóval, legyetek jók (ha dugtok), most egy kicsit nem leszek gépközelben (remélem). Terveim szerint hétfőn jelentkezem a több részesre tervezett beszámoló első fejezetével. Igen, mivel nem csak Londonban fogunk járni-kelni, hanem Anglia egyéb tájain is, remélhetőleg rengeteg fényképpel és annál is több emlékkel térek haza, amiket majd több adagban mesélek el. Aztán az is lehet, hogy csak egy tőmondat (“Anglia klafa”) és egy Tower-fénykép lesz itt, de ugye ezt ti sem hiszitek, ismerve engem?! Kalandra fel, és Isten óvja a királynőt!

Az milyen, hogy 11 nap alatt fogytam 3 és fél kilót? Mindezt azzal, hogy nem eszem este 6 után, igaz, napközben is csak kétszer: reggel és 3-4 körül. Nem válogatok továbbra sem, jöhet a székelykáposztától a szalonnáig minden, meg ugye a csokika, a finom csokika. Tegnap már 99,5-öt mutatott a mérleg, persze, tegnap véletlenül csak kétszer fél adag tésztasalátát ettem, úgyhogy este nagy ijedtségemben rá is toltam egy fél Becherovkát meg négy sört – amitől legalább jól aludtam, és nem éheztem. Szóval, ez a fogyózás nem annyira durva, s még az éhséget is el lehet viselni. Legalább mindig hősként gondolok magamra.

Alkohol – Magyar (fonetikus) – Magyar (értelmezés)

- Méezsör.- Még egy sört. – Szeretnék még egy (utolsó) sört kérni.
- N’düzed. – Van tüzed? – Kérem, adjon tüzet, legyen szíves.
- Gyogizsdzsaj. – Jó kis csaj (vagy)! – Nagyon vonzónak találom Önt, kisasszony.
- Möfaszan. – Mi a f*sz van? – Bocsánat, nem értettem, amit mondott.
- Huubaze. – Hú, bazeg! – Sajnos úgy érzem, hogy rövidesen rosszul leszek.
- Jjjjjaaaa. – Jaj! – Jobb lenne, ha valaki segítene hazamennem.
- Pisaba. – A p*csába. – Megígérem, hogy többé nem fogok ennyi alkoholt fogyasztani.
- Amásziki. – Adj már egy cigit! – Legyen szíves engem is kínáljon meg a cigarettájából!
- Fiszk. – Fizetek. – Főúr, a számlámat legyen szíves!

Őszintén megvallva, már eléggé unom ezeket a nagyon aranyos, állatokról szóló DreamWorks és Pixar filmeket. Tényleg. Roppant mókásak, de már annyi készült belőlük az elmúlt öt évben, hogy egy erre járó ufonauta joggal hihetné, hogy csak állatok élnek ezen a bolygón. Sokat mondjuk nem tévedne sem a népesség összetétele, sem a “civilizáció érettsége” miatt sem.

Kissé vonakodva tettem be hát a Túl a sövényen DVD-t a lejátszóba. Csalódtam. Nagyot csalódtam. Ez a film üti az elmúlt pár év összes animációs filmjét, beleértve a Shrek-et, a Robotokat, a Verdákat, a Jégkorszakot, mindent. Borzalmasan humoros, rettentő ötletes, és iszonyatosan magával ragadó, máskülönben nem néztem volna meg egymás után kétszer. Külön ajánlom a hiperaktív Hami “szeretem a sütikét” mókust, aki méltó párja a Jégkorszakban Sidnek, csak ő aranyos és valóban szórakoztató. A kedvenc jelenetem, mikor koffeint itatnak vele, ő ettől begyorsul, és a sebességét úgy érzékeltetik, hogy a bolygó megáll, mindenki megmerevedik, a hulló levelek megállnak a levegőben, ő pedig dudorászva sétál el az induló lézersugarak előtt. Csak szuperlatívuszokban tudnék a filmről tovább beszélni, meg hát ugye egy rajzfilmet elmesélni nem túl élvezetes dolog (legalábbis olvasni), úgyhogy mindenképpen nézzétek meg!

Már én is unom a témát, de egész nap ezen törtem a fejem, ezért úgy gondoltam, hátha tudtok meggyőző választ adni. Mert ugye ha ragaszkodom ahhoz, hogy viszem magammal 2 üveg Vilmost, akkor két lehetőség közül választhatok, s mindkettőben Bőrönd Ödön gyomrába rejtem az italokat. Eredetileg is úgy gondoltam, hogy jól be kell bugyolálni, de most azt mondom, hogy mindkettőt egyenként tekerem be valamilyen vastag anyagba (legyen az mondjuk törölköző vagy frottír… ide valami nagyon vicceset akartam írni, de frottír lakkcsizmánál nem jutott eszembe jobb), és ezeket az csomagokat a bőrönd középpontjában helyezem el, akkor elvileg a többi ruha felfogja a dobálás okozta rengéseket, nem? Tudom, hogy a csomagkezelők ritka nagy állatok, de nagyon magasról kellene ledobniuk ahhoz, hogy széttörjön belül az üveg, mely – hangsúlyozom – a bőrönd legeslegközepén van. Másik variációnak azt találtam ki, hogy a két üveg Vilit összeöntöm egy másfél literes műanyag palackba, és maximum azt mondom, hogy házi termés. Így ugyan odavész a míves üvegből töltés diszkrét bája, és eléggé parasztos lesz az egész, de így sem látom totálisan túlbiztosítottnak a szállítást. A flakon nem törik, de kilyukadhat, könnyebben letekeredik a kupakja meg ilyesmik. Persze, az egész nem ér annyit, hogy minden ruhám összevilmososozódjon, de csak megoldanám ezt a problémát. Most akkor komolyan: mi legyen?

Nincsen különösebb bajom az adaptációkkal vagy átírásokkal. A Silent Hill után (bár, a kritikák óvtak tőle) megnéztem egy másik játék megfilmesítését, a Bloodrayne-t. Homályosan rémlik, hogy játszottam valamelyik részével régebben, de nem hagyott bennem mély nyomokat, mert egyáltalán nem emlékszem rá. Hát, mit is mondhatnék? Ha egy igazán középszerű, unalmas hulladékot akarsz látni, ki ne hagyd! Bővebben?

Az ember (még ha Istencsászár is) azt gondolná, hogyha egy filmben (el)ismert színészek játszanak, akkor nem lehet nagyon rossz. Tévedés. Nem azt mondom, hogy az alant felsoroltak közül mindegyik kijárta a színészet magasiskoláját, de némelyikük már igen régen űzi ezt a mesterséget, így feltételezhetnénk, hogy nem adják a nevüket egy B (inkább G) kategóriás szeméthez. A történet amúgy minden családban megtörténhet: fővámpír Apu kufircol egy halandó nővel, akitől félig vámpír, félig ember lánya születik. Ezeket dámpírnak (dhampir) hívják. Először itt esett ki a kezemből a kávésbögre a röhögéstől, de túltettem magam rajta. Ezt a dámpírlányt (Rayne) egy cirkusz tartja fogva, és látványosságként mutogatja regenerálódó képességét, megsebzik, majd vérrel itatják, ő pedig meggyógyul. Ez valószínűleg éveken át így megy, majd egyszer (bármilyen inger hatása nélkül) megunja, jól megöl mindenkit, és elindul, hogy megölje Aput is. Apu ugyanis össze akarja gyűjteni egy ősvámpír alkatrészeit, hogy ő lehessen a hipervámpír. Közben sokan és sokat verekednek az igen egyszerű, egymással szembenállós, egymást karddal csapkodós módszerrel. A harci jelenetek bénák, a párbeszédek silányak és közhelyesek (“mindig tiszteltem a bátorságodat, kár, hogy most meg kell halnod”), a cselekmény vontatott és unalmas. Node a színészek és játékunk mindenért kárpótolnak!

Ott van rögtön Kristanna Loken (Rayne), aki Terminátor 3-ként nagyon jól nézett ki, mostanra kicsit lepusztította magát (biztosan a sok vérszívás teszi). Szorosan begumizott, szőke haja még igen jól állt neki, de ez a félhosszú, kiengedett, vöröses… A seggén lógott a nagyra szabott bőrnadrág, s a mellei sem álltak olyan feszesen, mint robot-korában. Igen, jól látod, hogy csak külső tulajdonságairól írok, mert képtelen vagyok a játékát értékelni. Meglepett viszont Ben Kingsley (fővámpír Apu), akit eddig jónak tartottam, nem is értem, mit csinált itt. Sokat nem. Stabilan adta a rezzenéstelen arcú főgonoszt, de ennyi. Futott még a Lostban, Kaptárban, SWAT-ban és hasonló akciófilmekben játszó spanyolos Michelle Rodriguez, aki sosem volt szimpatikus a hülye arckifejezései miatt – itt is hozta a szociopata formáját, meg egy számomra ismeretlen fickó, aki borostájával és egész megjelenésével leginkább Balázssó Balázst juttatta eszembe – ő legalább jól meghágta Rayne-t. Billy Zane-nek is volt egy 5 perces jelenete, s vámpírszajhák közt fetrengve Meat Loaf is feltűnt. De a legjobb (s direkt ezért hagytam utolsónak) Michael Madsen volt. Őt valahogy sosem csíptem, és ezzel a filmjével sem rántott be rajongói táborába. Arcmimikája gyakorlatilag nulla volt. Mintha egy ügyetlen maszkmester (vagy fogorvos) minden jelenet előtt beadott volna neki pár köbcenti érzéstelenítőt, mindig ugyanazzal a szomorú kutyaszemmel és pofával konstatálta a körötte zajló dolgokat, lett lészen ez az a hír, hogy lassan elfogy minden élelmiszer, vagy hogy szíven szúrták egy karddal.

A film végére persze majdnem mindenki meghal, de így is van ez jól, az ilyenek ne éljenek. Kristanna is csak azért marad életben, mert ő terminátor. Borzalmas, egyszerűen kritikán aluli a mozi, ajánlom mindenkinek, aki sírva akar röhögni ezen a véresen komolynak szánt paródián.

Ezen a héten azt terjesztették a melóban, hogy az egyik kollegánk hányós-f*sós vírust szerzett be magának, de nem megy el orvoshoz, hanem hurcolja közöttünk. Én hétfő óta minden este hőemelkedéssel (37.6 körül) tértem nyugovóra, állandóan fáradt voltam, de nagyon reméltem, hogy ez inkább a vasárnapi bringázástól van. Ma reggel elaludtam a munkahelyemen. Megettem a reggelimet, néztem a monitort, hátrahajtottam a fejemet, lehunytam a szemem, és kész. Nem aludtam sokat, de úgy gondoltam, ideje hazajönni, mert ha betegség, akkor inkább most jöjjön ki, ne pedig jövő szerdán, amikor is megyek Istencsászárnéhoz Angliába (hinnéd? – ma 2 hónapja, hogy kint van). Elmentem orvoshoz, kaptam valami antibiotikumot (7 szemet 1200-ért), és hazajöttem. Igazából nincsen semmi bajom a fáradtságon és a hőemelkedésen kívül, úgyhogy nincs para, legalább kipihenem magam.

Viszont tegnap felhívtam a WizzAir-t, hogy mit vihetek magammal a repülőgépre. A kézipoggyászban még a Duty Free Shopban vásárolt italt sem (Bull, mégsem fogunk betaszajtani reggel 7-re), node a bőröndben? A WizzAir-es csaj ügyesen felolvasta nekem a weboldaluk tartalmát (ruhán kívül semmit nem tehetek a bőröndbe), ezért felhívtam inkább a repteret. Kiderült, hogy a csomagtérbe kerülő pakkban minden lehet gyúlékony anyagokon kívül, így nem fogom magammal hurcolni sem az akkutöltőket, sem pedig azt a két üveg Vilmost, amit ajándékba szánok. Ha gondos bebugyolálásom ellenére is széttörik, hát majd kiszipkázzuk a nedűt a zoknijaimból.

Komolyan mondom, le vagyok döbbenve, tátott, csöpögő nyálas szájjal állok a történtek előtt. Szóval, arról van szó, hogy vasárnap este megrendeltem online a “szereld magad”-csomagot, keddre pedig kihozta a futár a modemet (nem kellett érte bemászni a Westendbe) 9600-ért, amit az első három havidíjból levonnak majd. Gondoltam, hogy a TéKom majd jól ráül a kérelmemre, 30 napnál tovább egy perccel sem húzza a bevizsgálást, én pedig használhatom a drágább netet addig is. Ma délután csörögött a telefon, a telefontársaság megadta az engedélyt. Felhívtam az Enternet, akik két órán belül visszahívtak a jelszóval, és most már az új, 4440 forintos neten szólok hozzátok. El sem hiszem, hogy Magyarországon ilyen megtörténhet. Két és fél nap alatt flottul el lett intézve minden. Azt hiszem, van még remény.

Néha képes vagyok elfejteni, hogy Európában vagyunk, de azért lomtalanításkor mindig eszembe jut. Hétvégén lehurcoltam pár felesleges kacatot az erkélyről, többek között egy rekesz üres Zlaty Bazant-os üveget, amit még Szlovákiából hoztunk (itt nem visszaváltható), egy centi vastag farostlemezekből összetákolt macskadobozt (régen még lelkes voltam), plusz még egy köbméter hulladékot. Akár viccnek is szánhatnám, de nem: ahogy kiértem velük a szeméthalomhoz, szinte a kezemből vették ki a kincsvadászok. Mindegy, mi volt nálam, már át is csoportosították saját tulajdonukba. Az a jó ilyenkor, hogy az akkurátusan kis halomba pakolt limeket (lomokat) seperc alatt szétterítik több négyzetméteren, vasárnap alig tudtam átemelni a bringámat egy kupac törött ablaküvegen. Hiányoltam (francokat) a tavalyi piknikezőket, de aztán rájöttem, hogy ők már biztosan Svédországban guberálnak…

Úgy gondoltam, hogy mivel az itthoni, vezetékes telefont egyáltalán nem használom, felesleges havi 3500-at kiadni rá, ezért le fogom mondani. Aki akar, úgyis elér mobilon, Istencsászárnét pedig Freecall-on hívom. Aztán eszembe jutott, hogyha lemondom a telefont, akkor ugrik az internet is, amit az Enternet havi 7200-ért szolgáltat (512-es, bah). Kicsit utánajártam a dolognak, és most három variáció közül választhatok (ha azt nem számítjuk, hogy egyáltalán nem lesz itthon net).

1. Minden marad a régiben, havi 7200-ért net plusz 3500-ért telefon. Ezért a nem túl gyors kapcsolatért (ami monnyuk pont megfelel, pláne, hogy a melóban 3 megás van) kicsit drága.

2. Lemondom az itthoni telefont (persze, nejem csak személyesen tudja, úgyhogy papírt iratok majd vele odakint), átrakatom a netet Apámék vonalára (házon belül két vonalunk van, az egyik a mienk, a másik az övék) bruttó 12500-ért. Ennyibe kerül, ha 10 centivel odébb akarom bedugni a kábelt. Ha esetleg kalóz módon, bejelentés nélkül átraknám, és úgy szüntetném meg az itthoni telefont, megszűnne a net is, mert a központban a mi számunkhoz van kapcsolva (megkérdeztem). Ehhez az opcióhoz tartozik még egy A és B variáns. A szerint “egyirányúsítom” a telefont (csak bejövő, kimenő nincs) 490 forintért 3 hónapra havidíj nélkül, B szerint pedig szüneteltetem havi 1000-ért, amikor egy bit se ki, se be.

3. Lemondom a telefont és a netet is, és Apámék vonalára előfizetek ugyanilyen sebességre havi 4440-ért. Ez lenne a legjobb, az egyetlen hátulütője mindössze annyi, hogy egy éves hűségnyilatkozatot kellene tennem. Ha például úgy alakulna, hogy jövő nyártól kiköltözöm Istencsászárnéhoz Albionba, akkor ki kellene fizetnem a maradék hónapokat egyben (vagy ketyegne tovább feleslegesen).

Azt hiszem, az első és a második verziót elvetem. Majd’ 11 ezerért ez a net kicsit drága (ennyi pénzért Gazdagréten 11 megás fel-le vonalat adnak fix IP-vel!), és pofátlanság az áthelyezésért is ennyi lóvét kihúzni belőlem. Még azt sem tudom kiszámolni, hogy X időre mi lenne a leggazdaságosabb, mert nem tudom X értékét. Lehet, hogy februárban megyek Angliába, lehet, hogy októberben. Minden jelenlegi munkahelyemtől és attól függ, Istencsászárné mennyire tud beépülni a britek közé. Jó, végülis ezt már eldöntöttem, de hogy ne maradjatok válaszolandó nélkül, azért megkérdem: higidi vagy migidi?