Poloskátlanítva
Erősen elgondolkoztam az Ikea nagyvonalú felajánlásán, miszerint ugyan nem tartották jogosnak a poloskák miatt támasztott panaszunkat, de méltányosságból azért visszaadták a matracok árát. Persze, hiszen egy beismerés után akár ki is fizettethettük volna velük a poloskairtás roppant jutányos, 15 ezer forintos árát, amire legőszintébb sajnálatunkra mégis szükség volt.
A matracokat leadtam, a vérdíjat felmarkoltam, legjobb tudásunk szerint kipucoltuk a lakást, aztán türelmesen vártunk. Nem is vártunk hiába, a csípések egy idő után sűrűbben tértek vissza, mi pedig azt feltételeztük, hogy az ágyban és környékén lakó poloskaanyák ismét anyai örömök elé néztek, kikelt egy új generáció. Ekkor már egy percet sem vártam tovább, azonnal felhívtam egy kártevőgyilkolásra szakosodott céget, akik gyors reagálású erőknek bizonyultak, másnap délelőtt már meg is jelentek a bérleményben. Ekkor ugyan Katával mindketten dolgoztunk, de szerencsére (?) Berci még otthon töltötte betegszabadságát anyámmal, így be tudták engedni a szakit. Ő módszeresen és alaposan végigfújt mindent az ágyunk és Berkó ágya környékén, a matracokat, az ágytakarót, mindent. Búcsúzóul azt mondta, egy órára menjen ki mindenki a lakásból, hogy ki tudjon szellőzni a kellemetlen szag, ezért anyámék arra a délutánra távoztak. Amikor hazaugrottam, apokaliptikus állapotokat találtam, de idővel sikerült mindent a helyére tenni, és az összes érintett takarót, huzatot, ágyneműt, satöbbit 90 fokos mosásban kifőzni. A kellemetlen szag természetesen még három nappal később is érződött, de azzal a megnyugtató tudattal tértünk nyugovóra, hogy mivel az ablakpárkányra fokhagymát tettünk, immáron egy vérszívó sem zavarhatja meg álmunkat.
A rovargyilkos felhívta a figyelmünket, hogyha az irtás utáni 10 napon belül feltűnnének a dögök, nagyobb a fertőzés, mint amire számítottunk, úgyhogy bátran hívjuk ki megint őket újabb 15 ezerért, bah. Azóta letelt a türelmi idő, most már fel lehet takarítani az elvileg ránk ártalmatlan vegyszert a földről, és poloskának sem láttuk nyomát csípés formájában azóta. A tetveket és poloskákat már kipipáltuk, ha legközelebb valamilyen állat zavarni akar minket, az lehetőleg egy puha és roppant kedves panda legyen egy tálca hűtött sörrel a mancsai között.
|
|


Úgy gondoltam, ideje végre Váncza sütőporral sütnöm, és… na, aki túl fiatal és/vagy nem annyira jó a memóriája, esetleg a hülyeségekre kevésbé fogékony, annak emlékeztetőül: a nyolcvanas évek közepén volt egy remekbeszabott reklám, melynek ennyi volt a szlogenje: “haladjon a korral, süssön Váncza sütőporral”.
Három hónappal ezelőtt vásároltunk az Ikeában vendégelhelyezési és egyéb megfontolásból két darab roppant olcsó (4990 per stück), de annál kényelmesebb és masszívabb matracot, amiket használaton kívül az ágyunk mellett, a falhoz szorítva tároltunk. Három hónap alatt rengeteg piros, égő és viszkető csípés jelentkezett rajtunk, de sajnálatos módon sokáig tartott, míg eljutottunk arra a végkövetkeztetésre, hogy bizony néhány ágyi poloskával osztjuk meg éjszakáinkat.
Kata még tavasszal lepett meg egy tradicionális thai masszázsra jogosító kuponnal, amit azóta sem használtam fel, viszont a múlt héten eszembe jutott, hogy van ilyenem, s mivel a lejárati idő a mai nappal egyezett meg, gyorsan egyeztettem időpontot tegnapelőttre. Már a helyet megtalálni sem volt egyszerű a Gellértben, de némi kerengés után csak megleltem, s kezdetét vette a tortúra.
Négy évvel ezelőtt Kata unszolására 
Van ám nekem még két tetoválásom a 







