Kicsivel több mint két éve képezi szervetlen részét családunknak az általunk Gizi névre keresztelt személygépjármű. Nem mondanám, hogy sok gond volt vele ezen idő alatt, egyszer 87 ezret költöttünk rá sok minden kicserélése miatt, később a hőmérséklet-jeladó és az a bizonyos cicergés okozott némi fejfájást, illetve tavaly novemberben vettem új gumikat. Ez utóbbit és a tankolást leszámítva összesen kábé 100 ezerbe került két év alatt, ami azért szerintem bőven belefér. Most azonban úgy néz ki, hogy komoly baja van.

Fél évvel ezelőtt kezdődött a váltó recsegése, ami hirtelen abba is maradt hosszú hónapokra, pár hete azonban megint felbukkant. Hideg motornál semmi gond nem volt, 10-20 kilométer megtétele után azonban nem mertem rükvercbe tenni, és a többi fokozatot sem vette zökkenőmentesen. Elvittem a szimpatikus és jólelkű autószerelőmhöz (ritka kincs az ilyen), aki elsőre váltócserét tippelt 70-80 ezer forintos összegért. Hétvégén Jekyl barátommal (míg az asszonyok a meleg lakásban foglalkoztak gyermekeinkkel) kicsit szereltük a parkolóban a kocsit, mely abból állt, hogy ő feküdt alatta, felette, benne és körülötte, mindenfélét tekert, húzott, csavart, én pedig hümmögve álltam egyik lábamról a másikra a kezdődő hóesésben. Ekkor derült ki, hogy a kuplung bovden feszesebbre húzásával megszűnik a váltási gond, azóta sincs semmi baja, így ezt kiküszöböltük. Ezzel le volt tudva a kisebb probléma, a nagyobb azonban egyre jobban körvonalazódott. Nem is olyan nagyon régóta Gizit sok olajat fogyaszt, s ha sokat mondok, az tényleg sok, 100 kilométerenként 1 litert. Jekyl tanácsára el akartam vinni a fent említett szerelőhöz nyomásveszteség- és kompressziómérésre, de felesleges is volt, mert a szerelő rögtön szíven szúrt a rideg valóság tőrével. A tizenhat szelepes Opel motornál ez típushiba, ők szétszedik szívesen, és kicserélik, amit kell (magyarán: motorgenerál), de az legalább 150 ezer forintba kerül majd, és nem biztos, hogy megoldja a gondot.

Konkrétan: szarban vagyunk. Katával összeültünk családi tanácskozásra, és több lehetséges megoldási módot fundáltunk ki annak fényében, hogy kocsira mindenképpen szükség van.

1. Nem veszünk tudomást a hibáról, folyamatosan töltögetjük utána az olajat, amíg ki nem sülnek a dugattyúk. Ha nagyker áron szerzem az olajat, akkor is legalább havi 15 ezerbe kerül.

2. Megcsináltatjuk a kocsit 150+ ezerért, reménykedünk, hogy ezzel megoldódik, és nem lesz más baja.

3. Eladjuk a kocsit, nagyjából a két évvel ezelőtti értékének felét éri most. Ha magánszemély veszi meg, akkor fene tudja, mikorra megy el, és nekem amúgy sincsen pofám rossz (rejtett hibás) kocsit eladni, ilyen fura fickó vagyok. Ha sikerült elpasszolni mégis, vehetünk másikat, de ezt a következő pontban fejtem ki.

4. Eladjuk a kocsit egy kereskedőnek a piaci értékénél jóval kevesebbért (konkrétan: szarér’-húgyér’). Ebben az a jó, hogy rögtön fizetnek, és nem fognak két hét múlva ukránokat rám küldeni, mert mégis gond van vele. Ha beszámítják, akkor két lehetőség van: vagy veszünk egy még öregebb, még rozzantabb kocsit a pénzből, vagy megpróbálunk hozzátenni valamit (esélytelen), a maradék összeget pedig hitelből fizetjük.

A legésszerűbbnek a negyedik verzió második lehetősége tűnik. Egy maximum 5 éves (de inkább fiatalabb) autót szeretnénk, típusban konkrétan még nem gondolkodtunk, de inkább kisebb és dízel motorral, esetleg Ford Fiesta, Opel C Corsa vagy Skoda Fabia. Tessenek nyugodtan segíteni, gondolkodni velünk a megoldáson, holnap meg lehet, hogy savazást is teszek ki erről.

Zárszóként még annyit, hogy ilyen tényleg nincsen, hogy nekünk csak a rossz jut. Ha úgy néz ki, jobbra fordul a sorunk, rögtön jön valami hatalmas gebasz, és megint évekre visszadob az anyagi és az azzal járó lelki verem aljára. Bárki is intézi ezt odafent vagy odalent, igazán tehetne egy hatalmas szívességet.

trololololololololololo.com

Végre megjött a várva várt levél, személyesen Mr. Patrick K. Sz Chan írt nekem, aki nem más, mint a Hong Kong-i Hang Seng Bank Limited igazgatya. Az ajánlat annyira titkos, hogy a karakterek felét titkosították. Nekem megbízhatónak tűnik, azt hiszem, ebbe most belevágok…

FROM: Mr. Patrick K. Sz Chan
(Ьgyvezeto igazgatу)
Hang Seng Bank Limited
83 Des Voeux Road, Central
Hong Kong SAR.

Йrtheto, hogy talбn egy kicsit nyugtalan, mert nem ismersz, de van egy jцvedelmezo vбllalkozбs javaslat a kцlcsцnцs йrdeklodйsre szбmot megosztani veletek. Megvan a hivatkozбst az йn keresni valakit, aki megfelel az йn javasolt ьzleti kapcsolatot.

Йn vagyok Mr. Patrick K. Sz Chan ьgyvezeto igazgatуja Hang Seng Bank Ltd. takarбsban van egy ьzleti javaslat az Цn szбmбra. Йn akarom, hogy segнtsйgemre lesz a vйgrehajtу egy ьzleti projekt Hong Kong az Цn orszбgбban. Magбban foglalja az бtadбs egy nagy halom pйnzt. Mindent erre az ьgylet jogszeruen rбntбs nйlkьl megteheto. Kйrjьk, igyekszik betartani legteljesebb diszkrйciу йrinto valamennyi ьgyben a kйrdйst.

Miutбn az alapokat mбr sikeresen бt, a fiуkba fogjuk rйszesedйse az arбny jуvб kell hagynia mind a ketten. Йn inkбbb nem йri meg az йn privбt e-mail cнmйt (ppkchan91@yahoo.com.hk), йs vйgьl azt kцvetoen, hogy йn бtadjбk Цnnek tцbb informбciуt szуl, ezt a muveletet.

Kйrjьk, ha nem йrdekli tцrцlje az e-mailt, йs nem vadбsznak rбm, mert йn vagyok a karrierem elhelyezйs йs az йlet, a csalбdom a tйt ebben a vбllalkozбsban. Bбr semmi sem merte semmi gained.Do kьld йn a kцvetkezo adatokat, ha vбlaszol vissza nekem.

Az Цn teljes neve:
Telefon йs Fax:
Orszбg.

A legkorбbbi vбlaszt erre a levйlre, majd йrtйkelni.

Kind Regards,
Mr.Patrick K. W Chan.

Már egy évvel ezelőtt történt, amikor heccből elmentem a belvárosi brókerirodába munkakeresés címén helyett, de tudtam, hogy ez nem nekem való, tényleg csak nagyon ráértem. Akkor már megvolt a véleményem, s ezt most az élet igazolta is, ugyanis álbrókerkedésért letartóztatták a vezetőket, most pedig napvilágot látott a lenti videó. Szükséges további kommentár?

A videót a Gumikalapácsról kölcsönöztem.

Megint egy dolog, ami mellett nem mehetek el szó nélkül, annyira felzaklatott. Elmaradtam a két és fél éve húzódó Dominik-ügyben, amiben a Margitszigeten kereste elveszett kétéves fiát a nő (sosem voltam napra- vagy akár hónaprakész bulvárilag). Kiderült a nyomozás során, hogy mégsem veszett el, hanem a család kutyái széttépték, majd a szülei (illetve anyja és annak élettársa) elásták. Kicsit jobban belegondolva ebbe az egészbe, szörnyűség, borzalmas. Ilyen nincs, hogy valaki ennyire pánikba esik. Mostanra lezárult az ügy, és mi lett a vége? A nő egy év felfüggesztett büntetést kapott, a fickó százötvenezer forintos bírságot. Hahó! Egy kisgyerek meghalt, ők pedig elföldelték, mint egy elhullott állatot! Normálisak vagytok? Milyen jogrend van nálunk? Emlékeztek arra, amikor az a vén barom elgázolt engem a zebrán, amint átjött a piros lámpánál? Ő ötvenezer forint büntetést kapott, semmi mást. Ezek meg eltüntetik a halott gyereket, mint egy dögöt, és semmi retorzió nincs? Hát, milyen ítélet ez? Lehet, hogy jogilag helytálló (kétlem), de emberileg és morálisan?! Milyen országban élünk?!

Bár a cím sejtethetné az általános iskolából foghíjas tanulmányokkal rendelkezőknek, szó sincsen fajelméletről, ezúttal csak egy apró észrevételem lenne. Nekem nagyon bejött az idei rengeteg hó. Menetrendszerűen halt meg a MÁV, és záródtak el települések a külvilágtól, de ezt már megszoktuk. Ha csak pár centis porhó is hullik, nálunk már katasztrófa van. Most azonban arra lennék kíváncsi, mikor döbbennek rá arra, hogy ez a hó el fog olvadni, akkor pedig árvíz lesz. “Hát, mi nem is gondoltunk arra, hogy ebből egyszer víz lesz. Fene gondolta, hogy a hó az tud olvadni is. Nem készültünk fel rá. Az elmúlt néhány évben ugyan minden alkalommal iszonyatos kárt okozott az árvíz, de hogy ez idén is így lesz… Na, majd jövőre okosabbak leszünk!” Nem lesznek.

Múlt héten úgy gondoltam, itt az ideje, hogy tágítsam zenei érdeklődési körömet, ezért egy norvég kollega ajánlására beszereztem a Gåte (vagy Gaate, vagyis [gote], azaz Rejtély) és a Valkyrien Allstars (Valkűr Összescsillagok, eheh) teljes diszkográfiáját (mert alapos vagyok, és ez amúgy is összesen hét albumot jelent), és valóban megtetszett. A norvég szövegből egy büdös szót sem értek, de a zene nagyon bejön. Lehet, hogy ez így ideális, nem rajonganék ennyire, ha kiderülne, hogy lemészárolt lovak vérébe fojtott csecsemőkről dalolnak. Az is lehet, hogy a dalszövegeknek semmi értelmük nincs, mert Paksi Endre írta őket.

Az első nóta egy kicsit elvontabb, de nagyon tetszik benne, hogy tündéül (tudom, hogy norvégul, de nekem ez tündének tetszik) énekel a lány. A második folk-rock, arra lehet táncolni a pajtában, a szénabálák között. Hallgassátok ti is, nem érhet minket készületlenül a Ragnarøk!

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Innen letölthető: Gåte – Knut liten og sylvelin

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Innen letölthető: Valkyrien Allstars – Hvis jeg var deg

Még tavaly októberében írtam egy kifejezetten felháborodott hangvételű posztot a Lyonessről. Valamilyen csoda folytán a nekik küldött levelem után pár nappal megérkezett a kártyám, amire addig négy hónapot kellett várnom. Akkor már semmi sem állhatott közém és vásárlások után meggazdagodás közé. Eleinte ugyan voltak problémák, a pénztáros nem mondta, hogy az első áru lehúzása előtt kell bemutatnom a kártyát, egy másik szimplán nem vette észre a futószalagra biggyesztett 45 négyzetcentis plexit, de harmadszorra sikerült összehozni a pontfelírást.

Aztán vártam, és tulajdonképpen azóta is csak várok, hogy az internetes “saját irodámban” feltűnjön a megspórolt összeg. Feltehetném akár találós kérdésként is, hogy pontosan mennyi pénzt takarítottam meg, de színjáték nélkül is kitalálhatja mindenki: egy huncut garast sem. Egyetlen fillér sincs a számlámon. Az első vásárlás óta eltelt kábé három hónap, illetve összesen nyolc hónapja vagyok tagjuk, de semmi. Ráadásul az Auchannal már meg is szüntették a kooperációt, s ugyan van még csomó más üzlet özvegy Kankó Antalné “Hej, virágom, virágom” elnevezésű bódéjától nagy barkácsáruházakig, de – mint sokan ismerőseim közül, én is – lényegesen gyakrabban vásárolok tejet és kenyeret, mint krizantémot vagy szalagparkettát.

Nem is vesződöm azzal, hogy megint írjak nekik. Képtelen vagyok higgadtan tárgyalni velük, és biztosan megint  megsértődne a hiperérzékeny ügyfélszolgálatos. Ha ennyire nem megy a dolog, akkor valaki valahol szándékosan nagyon hülye, béna vagy gonosz, esetleg ezen halmazok metszéspontjában tartózkodik. A kártya jópofa, ha sürgősen szét kellene tolni több csíkká egy kokainkupacot jeget kellene kaparni a kocsi szélvédőjéről, nagyon hasznos is lehet.

Habár a cím akár azt is sejtethetné, ennek a posztnak semmi köze nincsen a Hófehérke sleppjét képező törpék egyikének elhalálozásáról, sokkal prózaibb az ügy, úgyhogy a Disney-rajongók megnyugodhatnak, a poszt apropóján egyetlen mesebeli törpének sem esett baja.

Közel fél éve járok reggel 5-re dolgozni, aminek egyik feltétele, hogy legkésőbb 4-kor felkeljek. Szerencsére ennyire korán minimális a forgalom a városban, ezért kényelmesen kiérek Nagykovácsiba 22-25 perc alatt. A korai munkakezdésnek több napos és árnyoldala van, a jó benne az, hogy már délután 2 előtt itthon vagyok, a rosszak közé pedig az tartozik (bár, ez hozzáállás kérdése), hogy magabiztos narkolepsziás módjára gyakorlatilag bármilyen napszakban és bárhol el tudok aludni. Annyira persze azért nem kiélezett a helyzet, hogyha felbukom az utcán, rögtön alszom is egyet a járda szélén. Ha délután sikerül egy órácskát hunynom, akkor este semmi baj nincsen, nem is nagyon térek nyugovóra 10-11 előtt (tehát, marad 5-6 óra alvásra), ha viszont elintéznivalóm van, jönnek hozzánk, vagy szimplán csak Berci úgy gondolja, az ábécé általa ismert betűit kell órák hosszat ismételgetnie torkaszakadtából, akkor már este 7-8 körül tudatát vesztett zombi módjára billegek körbe s körbe a lakásban.

Amiért azonban ez a poszt íródott, az a legtöbb digitális ébresztőórán és ilyen funkcióval ellátott mobiltelefonon (azaz: minden mobiltelefonon) a szundi funkció. Mióta az eszemet tudom (már két éve), mindig adtam magamnak néhány plusz percet a reggeli ébredésnél. Azt persze sosem tudtam, miért pont 9 perc minden órán a szundi, de mióta magam állítom be (nem 9 percre) az új telón ezt az intervallumot, nem is érdekel. Pár hete egyszemélyes, és nem kifejezetten túlpropagált kísérletben vettem részt, melynek kifundálója is, és alanya is jómagam voltam. A kísérletben nem esett egyetlen állatnak sem baja, és meglepően kellemes eredménnyel zárult. Kitaláltam ugyanis, hogy zárójelbe teszem a szundit. Így Katának sem kellett reggel fél 4 és 4 között ötpercenként felriadnia, és én sem indítottam hat apró visszaalvással a napot. Az ébresztést pontban 4 órára állítottam, s mikor megszólalt a Csodabogarak tücsökzenéje, már talpon is voltam, Nem feküdtem vissza, nem kértem még haladékot, megbékéltem a sorssal. Az első egy perc borzasztóan kellemetlen volt, de miután visszatért a hibernálásból bennem az 1976-os év csúcstechnikájának számító személyi számítógép operációs rendszere, kis túlzással friss voltam. A nap további részében nem volt változás az előzőekhez képest.

Azóta hetek teltek el, és Szundi nem érdekel jobban, mint Morgó, Hapci vagy Tudor.

Szombaton végre sikerült időt szakítanunk arra, hogy egyetlen téli sportunknak (amennyiben a kocsiról hólesöprés és a kézifékes kanyarbevétel nem számít ide) hódoljunk, ezért már reggel kilenc után a Városliget szélén toporogtunk nem titkolt korcsolyázási céllal. Ott azonban hamar kiábrándultunk. Azt tudtuk addig is, hogy az igazi műjégpálya felújítás miatt zárva van (mert mikor újítsák fel, ha nem télen, logikus), de hogy az ideiglenes jég ennyire szánalmas, azzal nem számoltunk. Fejenként 900 forintért a lenti képen látható zsebkendőnyi területen keringhettünk volna körbe-körbe, ez nagyjából a műjég harmada lehet. Persze, sokkal nagyobbra is ki lehetett volna húzni a pályát, de akkor nem fért volna el a mederben a kolbászsütő, a körhinta (!) meg az összes olyan felesleges sz*rság, amire semmi szükség nincsen. Bosszantó. Tartok tőle, hogy nem fogunk ebben a szezonban korcsolyázni (tavaly is csak egyszer voltunk), itt biztos nem, maximum keresünk egy egész évben üzemelő helyet.

Öröm az ürömben, hogy ha már ott voltunk, Kata felfigyelt a Vajdahunyad vára környékén pakolászó árusokra, ugyanis éppen akkor tartották a Mangalica Fesztivált, amin már két évvel ezelőtt részt vettünk. Akkor nem volt nagy véleményünk róla, de most még akkor értünk oda, mikor elkezdtek befelé szállingózni az emberek, nem volt tömeg. A fesztivál nagyobb területen és több vásározóval üzemelt ezúttal, tényleg jó volt. Vásároltunk két pár fa és egy pár csont fülbevalót Katának, Bercinek egy vicces rugdalódzót, én viszont a folytonos tukmálás ellenére sem kértem semmit, de teljesen elégedett voltam, hiszen Samu olyan fotókat készített, mintha igazi fényképezőgépet vittem volna magammal. Gondolkodtam, hogy írjak-e egy külön posztot erről, de szerintem annyira nem izgalmas a sok, kolbásztól és méztől roskadozó fabódé látványa, ezért ezek inkább megmaradnak a családi kalendárium számára. Valamit azonban megosztok veletek. A fesztivált megnyitandó, valamilyen szakállamtitkár (nem az én szakállamé, de biztosan ő a malacfelelős a kormányban) mondott rövid beszédet a pódiumon, azzal kezdve, hogy “már harmadik alkalommal nyitom meg én a fesztivált”, erre valaki megszólalt mögöttem: “negyedszerre már nem te fogod”.